Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
HELYI MONDÁK 124 A VlRÁGHEGY 103. Élt egyszer egy Virág nevű tündér a fiával Nagybányán. Korán özvegységre jutott, azért mindig búsongott. A fiában volt egyetlen vigasztalása. De egyszer az is meghalt. Eltemette tisztességgel egy dombon, s mindig kijárt gondozni a sírját. Az egész dombot teleültette virággal, ezért nevezték el ezt a dombot Virághegynek. [Nagybánya-Veresvíz] A Kereszthegy 104. Rég en a Zazar-hegyen kitört a vulkán. Keletkezett egy tölcsér alakú mélyedés. Oda beköltözött egy sárkány. Odacsalogatta az embereket, berántotta a barlangjába, s megölte. Abból a lyukból minden tizedik évben füst tör fel. Egyszer keresztet állítottak a lyukhoz. Azóta a sárkány nem mer kijönni. A hegyet azóta nevezik Kereszthegynek. [Nagybánya-Veresvíz] 105. A hegy alatt bánya van. Már Krisztus előtt is szedték onnan az aranyat a rómaiak. Egyszer betört a bányába a víz. Szivattyúzták, de nem apadt. Azt hitték, hogy a hegy alatt tengerszem van, és nagyon megijedtek, hogy a várost elviszi a víz. A kijáratot beföldelték, s mellé egy keresztet tettek. Innen kapta a nevét. [Nagybánya-Veresvíz] A Rozsály NEVÉNEK EREDETE 106. Ezen a nagy, lapos tetejű hegyen lakott egy szegény ember a családjával. Felszántotta a pojánát, és rozsot vetett bele, hogy legyen kenyerük. A kenyérnekvaló nagyon szépen növekedett, de egyszer hatalmas vihar kerekedett, szakadt a jégeső. A rozsot mind leverte a földre, az elkeseredett ember meg az ítéletidőben egy bottal piszkálta a rozsot, és mind mondta:- Rozs, állj! Rozs, állj! De csak nem állt fel egy sem. Mégis a hegyet Rozsálynak nevezték el, úgy hívják ma is, pedig azóta se termett rozsot, csak havasi epret, meg kősziklákat. [Nagybánya-Veresvíz]
