Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
A THORNI CORVIN-KODEXROL [Magyar Könyvszemle, 1894. IV. füzet] A Corvina maradványainak tanulmányozásában pár év óta szünet állott be. Új felfedezésekről, úgy látszik, egy időre le kell mondanunk; a levéltári kutatások sem juttatnak semmi adathoz, amiből a budai királyi könyvtár s kódexei felől eddig ismeretlen részleteket tudhatnánk meg. A nagy lendület mellett, melyet e kérdés irodalma az utolsó 20 év alatt vett, azt kellene hinnünk, hogy a ma ismert Corvin-kódexek felől a szakemberek elmondták minden mondanivalóikat. Pedig a dolog nincs egészen így. Ismerjük az Európa-szerte elszórt kódexek jegyzékét s hosszabb-rövidebb leírásokat bírunk felőlük. E leírások azonban a legtöbb esetben hézagosak, igen kevéssé elégítik ki a bibliográfusok várakozásait. S bár a kérdés újabb művelői már általános szempontokból is kezdtek a tárgyhoz szólani, a tulajdonképpeni tennivaló még mindig a részletek összehordásában van. Az ismert kódexek pontos, szakszerű leírása, mindannak egybefoglalásával, mit a régi és újabb irodalom felőlük elmondott, ez képezi a kérdés alfáját, s csak ha ezzel teljesen végeztünk, akkor kerülhet a sor a részletek összegezésére, akkor válik lehetővé, hogy a Corvina kérdése teljesen letárgyaltassék s a hely kijelöltessék számára, mely őt a nemzeti művelődés történetében megilleti. A thorni kódex, Naldus Naldius De laudibus Augustae Bibliothecae című ismert művének Mátyás könyvtára számára készült kézirata, azok közé a Corvin-kódexek közé tartozik, amelyekkel a Corvina-irodalom legtöbbet foglalkozott, anélkül, hogy máig teljes bibliográfiai leírást bírtunk volna felőle. Elsőnek Rezik János tesz róla 1684-ben említést. Rezik, az eperjesi kollégium híres tanára, előbb a
