Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

NAGYBÁNYA VÁROS LEGRÉGIBB PECSÉTJE

77

ha illetékes kezekből történik a mentés, aligha juthattak volna azok eddigi rejtekhelyükre, mely a várostól nyugatra meglehetősen távol, magas hegyoldalban fekszik. Hogy a tolvaj az ellenség vagy az ostromlottak sorából került-e ki, arra semmi adatunk nincs. Annyi bizonyosnak látszik, hogy kevés ideje lehetett a zsákmányolásra; cserépedénybe sietve szedhette össze a kincseket s mikor üldözőbe vették, menekülés közben a hegyek felé vette útját, itt remélve biztos menedékre találni. S hogy a földbe hirtelen elásott kincsek rejtekhelyükön maradtak, azt bizonyítja, hogy menekülés közben elesett vagy elbujdosott, magával vive az elrejtett kincsek titkát.

Már fentebb tettem említést afelől, hogy a városnak a nagy pecsét mellett már a XIV. században volt külön kispecsétje. Hogy ennek léteznie kellett, hosszú időn át csupán a nagy pecsét megkülönböztető jelző után következtethettük, melyet az oklevelek szövegében annak használata során mindkét ismert esetben kiemelve találunk. Azóta ennek is előkerült, ha nem is az eredeti typariuma, de egy XIV. századi lenyomata, mely bár rendkívül hiányos állapotban maradt reánk, mégis módot nyújt arra, hogy korát meghatározhassuk, rajzát megállapítsuk és benne Nagybánya város legrégibb kis pecsétjét felismerhessük.

Ez a pecsét egy papírra írt oklevél hátán látható, melyben Aszonypataka és Középhegy városok bírái, esküdtei és polgárai Benedek mestert, Hém fiát, Máramaros és Ugocsa vármegyék főispánját felkérik, tegyen bizonyságot a királynál afelől, hogy a román Drágos ellen hatalmaskodásai miatt emelt vádjaik megfelelnek a valóságnak. Ez irat hátlapján egy kisebbfajta pecsét van zárópecsétül alkalmazva. Ez a pecsét, sajnos, a lehető legrosszabb állapotba jutott, de figyelemmel arra a körülményre, hogy a két bányaváros által kiadott oklevélen közös pecsétül csakis a nagyobb és tekintélyesebb város pecsétjét alkalmazhatták, nem volt nehéz kitalálni, hogy az Nagybánya város pecsétje. S összehasonlítva a pecsétet városunk többi pecsétjével, a rajta látható alakok töredékeiből fel lehetett ismerni a pecsétrajz ábráját és a megmaradt betűk is elég alapot nyújtanak arra, hogy a pecsét köriratát megállapíthassuk.

A 45 mm átmérőjű pecsét rajza bányahegyet ábrázol, kétfelől egy-egy dolgozó bányásszal és a hegy aljába nyíló bányabejárásban egy harmadik bányász alakjával. A jobbról