Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
NAGYBANYA CÍMERE 57 kifejezést városunk tanácsának intézkedésében, midőn az országház számára a mai címer mellőzésével a régi címert festette meg, illetőleg a régebbi pecsét alapján rendelte el a város címerének megállapítását. Arról lévén szó, hogy egy megrongált állapotban fennmaradt, ötszáz éves pecsét motívumainak felhasználásával a város heraldikailag korrekt és szép címer birtokába jusson, a feladat csakis heraldikai szaktekintélyek támogatásával volt sikeresen megoldható. E tekintetben kiváló szerencsének tekinthetjük, hogy e kérdésben oly szakférfiak ismereteit vehettük igénybe, minők Fejérpataki László, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat titkára és Csergheő Géza, a Magyar Nemesi Címerkönyv szerkesztője, egyike legkiválóbb heraldikus'ainknak. Az ő útmutatásaik alapján a régi címer rekonstruálása a következő tekintetek figyelembevételével lett eszközölve. A címer főmotívumául a lépcsőzetes sziklafal lett elfogadva, csúcsán a király ülő alakjával és alján két bányamunkással, kiknek elhelyezésénél a pecsét kompozíciója volt irányadó. A király ábrázolásánál a részleteket, a pecsétrajzon kívül, középkori festett kéziratok királyi típusai szolgáltatták. Ami a bányászok öltözetét illeti, a mai bányászegyenruha éppenséggel nem illett volna bele oly címer kompozíciójába, melynek mintáját egy Anjou-korabeli pecsét képezi, ezért s általában a heraldikai stílus tekintetéből, más közelebbi forrás hiányában az egyszerű, magyaros fekete öltözetnek kellett az egyenruha felett előnyt adni. Ugyanily tekintetek javasoltak némi eltérést a királyt közrefogó faágak ábrázolásánál. A pecséten lévő két galy alig határozható meg közelebbről; lehet gesztenye is, tölgy is. Egyik kiváló rajzolóművészünk tanácsára - akinek díszpolgári oklevelünk művészi rajzát is köszönhetjük - célszerűnek látszott az új kompozícióban mind a két fanemet alkalmazni, nagyobb érthetőség kedvéért gyümölcseikkel együtt, mi által az egész címer benyomása is sokkal élénkebbé, tetszetősebbé válik. A színek megállapításában a pecsétrajz semmi támpontot nem nyújtván, a város színeit kellett irányadóul venni. Nagybánya színéül, mint tudjuk, a vörös, fehér, fekete színek lettek elfogadva, azon az alapon, hogy egyetlen középkori városi kiadványunk, az 1480-iki oklevél mindkét példányáról ily színű zsinóron függött a város régi pecsét-
