Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHONHERR GYULA 136 e oly szavai és kifejezései, amelyek ma már teljesen kiestek a használatból? A Magyar Nyelvtörténeti Szótár teljessége ellen emelt panaszok alapossága, sajnos, megfoszt bennünket a lehetőségtől, hogy annak segítségével adhassuk meg az első kérdésre a feleletet. Összes középkori kódexeink áttanulmányozására ebből az alkalomból nem vállalkozhatván, meg kellett elégednem azzal, hogy kódexünk szavait a Magyar Oklevél-Szótár adatain kívül az öt legrégibb nyelvemlék, úgymint a Halotti Beszéd, a Königsbergi Töredék, a Beszterczei Szójegyzék, a Schlägli Szójegyzék és a Schlägli Hortularium glosszái nyelvkincsével hasonlítottam össze; a többi nyelvemlékre vonatkozólag már rábízhattam magamat a Nyelvtörténeti Szótárra, annál inkább, mert a kódex szavainak legnagyobb részét a régi oklevelekben és az elsorolt öt nyelvemlék közül a három utolsóban megtaláltam, s így annak a feladatnak, hogy az egyes szavak legelső használatát megállapítsam, ezek segítségével is megfelelhettem. Ez összevetés eredményeképp a Magyar Oklevél-Szótár eddig megjelent füzeteiben és a készülőben levő befejező füzetek anyagában, melyet a szerkesztő, Zolnai Gyula előzékenysége folytán volt módomban használhatni, a borz, konkoly, som szavaknak a XII. századi oklevelekben, a berekenye, bodzafa, bojtorján, buga, cimpa, fenyőfa, jegenyefa, korom, kökény, körösfa szavaknak XIII. századiakban, az ánizs, borostyán, cékla páprágy szavaknak a XIV. századiakban, a cirok, dinnye, eper, menyét és métely, rozs, vadalma és virág szavaknak a XV. századiakban találtam meg legrégibb forrását; ama szavak közül pedig, amelyek nyelvemlékünkben összetételekben fordulnak elő, a XI. századból a fa, farkas, fehér, fekete, föld, kő, nagy, sár, a XH-ből az apró, boldog, csoda, féreg, ló és mag, a XlII-ikból az alma, árnyék, bak, fark, hárs, jó, kerep, kéb, macska, medve, nyúl, ökör, pap, vad, a XlV-ből az anya, éretlen, fű, gyopár, Isten, madár, méz, selyem, és végül a XV. századból a bors, görög, köles és levél szavakról találjuk meg legrégibb használatuk adatait. Ami a felsorolt kódexekkel való összevetés eredményét illeti, a Halotti Beszédben előforduló boodug (boldog) és a Königsbergi Töredék ana (anya) szavain kívül e két legrégibb nyelvemlék kódexünknek egyetlen szavát sem tartalmazza, ellenben nem kevesebb, mint 40 olyan kifejezést találtam nyelvem-
