Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHONHERR GYULA ELETE ES MUNKÁSSÁGA 13 val Schönherr osztatlan sikert arat, majd a Nagybánya és Vidéke című hetilapban cikksorozata jelenik meg, melyben a Szatmár vármegyei múzeumegyesület megalakítását sürgeti, egy másik cikkében pedig a XV. századi Nagybánya egyházi és művelődési életébe nyújt betekintést. Tehetsége és szorgalma elismeréseként tanulmányai utolsó évében (1886-87) a Történelmi Bizottság jelöltjeként ösztöndíjjal a bécsi Institut für Österreichische Geschichtsforschungba kerül. Az itt töltött év céltudatos munkálkodásának jellemzésére az 1886. november 20-i leveléből idézünk: „Főtantárgya az intézetnek a diplomatika, melyet Sickel ad elő. Egy historikusnak mindenesetre szüksége van diplomatikai ismeretekre, hogy levéltári kutatást tehessen.” Schönherr nem akar „diplomatikus” lenni, erre a hazai egyetemen ott van Fejérpataky. A német és közvetve az osztrák oklevéltan, amint arra már otthon is felhívták a figyelmét, eltér a magyarországitól, ám az intézet látogatása során a tudományág legkorszerűbb módszereit sajátíthatja el, s ez egyúttal „lépcsőfok az akadémiai tagságra”.' Szorgalmasan tanulmányozza a bécsi Udvari Kamara levéltárát; itteni kutatásai eredményeképpen később négy közleményt jelentet meg a Történelmi Tár és a Turul hasábjain. Bécsből visszatérve, 1887. októberi kezdettel ismét napidíjas gyakornoki állást vállal a Nemzeti Múzeumban, s kezdettől a levéltárban dolgozik. Rövidesen évi 1200 forintos fizetéssel járó bécsi állami hivatalnoki állást ajánlanak Schönherrnek. A fiatal tudós azonban tudományos előrehaladása érdekében, rövid habozás után, hátat fordít a cseppet sem megvetendő, társadalmi emelkedést jelentő ajánlatnak, és megmarad az eddigi 600 forintos napidíjasi állásában. 1887 második felét és a következő évet köznapi feladatai elvégzése mellett levéltári kutatással töltötte; többek között Zágrábban is dolgozik. Részt vesz a Ragusa és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára szerkesztésében, pecséttani értekezéseket közöl, felmérést Nagybánya nyilvános könyvtárairól, és a magyar könyvnyomtatás történetéhez kapcsolódó cikket jelentet meg. Szorgalmasan készül doktori szigorlatára és értekezésének megvédésére. 1889. február 23-án „államtudori” doktorrá avatják. Még csaknem hat hónapot kell várnia „múzeumi levéltári gyakornokká” történő kinevezésére. Nem kis malíciával írja ezzel kapcsolatban: „A levéltárban most már egy
