Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
A ROMAI CASANATE-KONYVTAR CORVIN-KODEXE .113 mészethű rajzzal kísérve minden egyes tárgynál magyarázatát. Szövege az Г lapon az aurum szóval s az arany leírásával kezdődik; a fémek királya kedvéért megbontott betűrendet azonban a folytatásban helyreállítja s az absinthum rendszótól az utolsóként szereplő „zure” arab szóig következetesen betartja. A szöveget ez utolsó cikk után a 298a lap alján a kolofon zárja be (hasonmását lásd a közlemény végén), a rendes befejezési záradékkal: finito libro sit laus et gloria Christo. Amen. A szövegképeken kívül a kézirat gazdagon el van látva egész lapokat betöltő fényes kiállítású miniatűrökkel és lapszéli díszítésekkel, melyek jellege a XIV. század végéről a XV. század elejéig terjedő időszakra vall s így összeesik az írás korával. Az első lap miniatűrje, fényével és gazdagságával a címlap szerepét tölti be. A lap felső részét négyszögletű keretbe foglalt kép tölti be, mely trónon ülő uralkodót ábrázol, koronázási díszben, jobbról három egyházi, balról három világi választófejedelem környezetében. A kép felett két páros sasszárnnyal díszített és fehér köpennyel borított sisak között kékruhás női alak baljával magasszárú keresztet ölel át, jobbjában arany kelyhet tart arany paterán [= lapos csésze az ókori rómaiaknál] szentelt ostyával. A képtől jobbra és balra egymás alatt három-három női alak látható, a természettudomány titkait jelző jelvényekkel, a jobboldali csoport középső alakjának három feje van és kezében tükröt tart. Ez a miniatűr a lap felső két harmadrészét foglalja el; az alsó harmadban van a kéthasábos szöveg, díszes kezdőbetűvel, mely arany alapon fehér bélésű, sárga ruhába öltözött, szakállas aggastyán mellképét ábrázolja. A szöveget három oldalról virágdísz köríti; az alsó szegélyben a zöld babérral szegélyezett kék alapú medaillon közepét foglalja el Mátyás király már fentebb leírt címere. Előbb említettem, hogy ez a címer egy régebbi tulajdonos címere fölé volt festve. Az idők viszontagságai folytán ez az új címer kopásnak indult és a régi címer körvonalait ismét felszínre engedte kerülni, úgy, hogy ha a lapot a világosság felé tartjuk, a túlsó oldalról tisztán ki lehet venni, hogy a medaillont eredetileg korona nélküli, kiterjesztett szárnyú, egyfejű sas ábrája töltötte ki.
