Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHONHERR GYULA ПО van dolgom, siettem észrevételemet közölni Ignazio Giorgi úrral, a Casanate-könyvtár igazgatójával. Giorgi úr kérésemre a kéziratot a kiállítási szekrényből kiemelve, maga is meggyőződött megfigyelésem helyes voltáról, s áthatva a kérdések fontosságától, amelyek megoldását a kézirat tüzetes átvizsgálásától várhattuk, bár a kiállítást nagy közönség látogatta, készséggel megadta az engedélyt, hogy a kéziratot a könyvtár dolgozószobájában azonnal tanulmány tárgyává tehessem. Es e tanulmányozás folyamán, mindjárt az első percekben, fokozódó örömmel állapíthattam meg, hogy a kódex nemcsak mint Mátyás király könyvtárának eddig ismeretlen darabja bír reánk különös beccsel, hanem értékét megsokszorozza az a körülmény, hogy benne egykorú magyar bejegyzések foglaltatnak. Mátyás király könyvtárának maradványaiból eddig tudvalevőleg alig másfélszáz kódex hollétéről bírunk tudomással; a szám pontos megállapítását megakadályozza az a körülmény, hogy egyes, Mátyás megrendelésére készült, de csak halála után befejezett kódexeknél a bibliográfusok nincsenek tisztában azzal, hogy a Corvin-kódexek közé sorozhatják-e azokat. A 150-es számot mindazonáltal régóta jóformán lezártnak tekinthettük ama szünet folytán, mely a Corvin-kódexek felfedezésében beállott lendületet az utolsó évtized alatt követte. Tíz év óta mindössze három felfedezés gyarapította a Corvin-kódexek számát, az utolsó volt a müncheni királyi bajor múzeum könyvtára egy görög kódexének felfedezése, melynek Corvin-kódex jellegét 1902-ben állapították meg. A mostani felfedezés — ha szabad e követelőnek látszó kifejezést használnom akkor, midőn nem nagy tudományos igazságok felderítéséről, hanem kultúrtörténetünk egy eddig lappangó adatának első értékesítéséről van szó, - nemcsak engem lepett meg, hanem a könyvtár személyzetét is. A kézirat nem tartozott reájuk nézve a könyvtár ismeretlen kincsei közé; szép miniatűrjeiért nagy becsben tartották és ennek jeléül néhány év előtt díszes kötéssel látták el, és tartalmánál fogva nemrégiben egy orvostörténeti bibliográfiai kiállításon is szerepeltették. De ennél tovább nem mentek kutatásaikban. Hogy magyar bejegyzéseiről sejtelemmel sem bírtak, azt végre az olasz könyvtárnokoktól nem csodálhatjuk; de hogy a rajta látható címer nem vonta
