Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
A MILÁNÓI CORVIN-KÓDEXEKRŐL [Magyar Könyvszemle, 1896. II. füzet] Az elmúlt év őszén Felső-Olaszországban járva, néhány napot töltöttem Milanóban. Utam egyik főcélját a Trivulzio herceg családi könyvtárának meglátogatása képezte, illetőleg annak kipuhatolása, mennyi igaz abból a hírből, hogy a könyvtárban őrzött két Corvin-kódexet a jelenlegi tulajdonos, Gian-Giacomo Trivulzio herceg hajlandó áruba bocsátani. E hír magánúton jutott értésemre, s midőn afelől a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóságának jelentést tettem, Szalay Imre múzeumi igazgató az ügy fontosságához méltó buzgalommal sietett a vallás-és közoktatásügyi minisztérium beleegyezését kieszközölni ahhoz, hogy az eredetileg dalmáciai levéltári kutatásokra szánt hivatalos tanulmányutam irányát megváltoztatva, alkalmat szerezzek magamnak e hír valódiságáról meggyőződhetni, s a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a becses kódex megszerzésére esetleg a szükséges lépéseket megtehetni. A Biblioteca Trivulziana a nyilvánosság elől meglehetősen el van zárva; a kutatási engedélyt külföldieknek minden egyes esetben magától a családfőtől kell kérniök s bárha ennek kieszközlése végett idejekorán összeköttetésbe léptem Emilio Motta berezegi könyvtárnokkal, csakis a szerencsés véletlen tette lehetővé, hogy a könyvtárba bejuthattam. A könyvtárnokot ugyanis október 3-án, midőn Milanóba érkeztem, nem találtam a városban, s Trivulzio herczeg egy fél napig tartózkodván Milanóban, e rövid időt kellett célom elérésére felhasználnom. A herceg írásbeli megkeresésemre készséggel adott számomra elutazása előtt néhány órával kihallgatást és a két Corvin-kódexet könyvtárából kihozatva, lehetővé tette, hogy azokat behatóan megtekinthessem.
