Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

1910. augusztus 20-án lélekemelő ünnepség színhelye volt Nagybánya. A város jelképévé vált István-toronytól alig százméternyi távolságra, a korabeli Bercsényi Miklós (ma Clo§ca) utca 11. szám alatt fekvő Schönherr-ház falára helyezett emléktáblát leplezték le ezen a napon.

Az ország minden részéből idesereglett történészek, múzeumi szakemberek, művészek, egykori barátok és tisztelők mellett a nagybányaiak rótták le kegyeletüket a több mint két éve halott Schönherr Gyula emléke előtt. A közadakozásból készült emléktáblával és a kegyelet virágkoszorúival annak a tudós embernek az emléke előtt tisztelegtek, aki tehetségének és hangyaszorgalmának köszönhetően, a századforduló éveiben, a tizenegyezernél alig valamivel több lakost számláló Nagybánya fiai közül elsőként mondhatta magáénak a tudományos akadémiai tagsági címet.

Az azóta eltelt hosszú időszak folyamán a társadalom életében óriási gazdasági, társadalmi és politikai változások mentek végbe. Ezekkel párhuzamosan a különböző tudományágak, így a történelem is nagyot lépett előre. Haladásunk érdekében az előttünk járt történészek munkásságát is számba kell vennünk, a hagyományokat is értékelnünk kell. Ezen megfontolások késztetnek arra, hogy a továbbiakban az olvasóval együtt nyomon kövessük Schönherr Gyula pályájának alakulását, és ennek fényében megkíséreljük számba venni azokat az eredményeket, amelyeket ez a napjainkban ritkán emlegetett elődünk magáénak vallhatott.

Célunk elérésében mindenekelőtt Schönherr nyomtatásban megjelent műveire támaszkodunk. Fölhasználjuk továbbá Morvay Győző 1910-ben megjelent „életrajz-vázlatát”, valamint a Hoffman Árpádné Schönherr Szidónia