Polgár Mónika (szerk.): Óbuda - 1956. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2016. október 20 - 2017. április 30. (Budapest, 2017)
1957. május 23-án Göncz Árpádot letartóztatták. 1958. augusztus 2-án, a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, szervezkedés vezetése és hűtlenség, azaz külhatalommal való szövetkezés a népköztársaság megdöntésére vádjával. Hat napig hitte, hogy halálra ítélik. A börtönből 1963-ban amnesztiával szabadult. 1965-től kezdve szabadfoglalkozású író, műfordító, ami nagy szabadságot biztosított számára. A demokratikus ellenzék tevékenységébe kezdettől bekapcsolódott. 1979-ben ott volt Bibó István temetésén, a demokratikus ellenzék első nyílt fellépésén. 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja. 1989. június 16-án a Hősök terén ő nyitotta meg Nagy Imre és társai újratemetési szertartását, a rendszerváltás jelképes eseményét, amelyen százezrek vettek részt. Az első szabad választások után, 1990-ben az új Országgyűlés a Magyar Köztársaság elnökévé választotta. 1995-ben újraválasztották, posztját 2000. augusztus 3-áig töltötte be. Óbudai, Bécsi úti lakása évtizedeken keresztül volt otthona. 47. Göncz Árpád Bécsi úti lakása ajtajában, 1990. 52