Polgár Mónika (szerk.): Óbuda - 1956. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2016. október 20 - 2017. április 30. (Budapest, 2017)
Kassák Lajos, festőművész, író, költő (1887-1967) Az érsekújvári születésű Kassák a magyar avantgárd művészet vezéralakja. Kossuth-díjas költő, író, lapszerkesztő, ideológus, tipográfus, a vizuális művészetek sokféle ágában alkotott. Absztrakt festészetével nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. 1904-ben költözött Budapestre, ekkor került szerves kapcsolatba a munkásmozgalommal. Baloldali gondolkodása egész életpályáját meghatározta. A pártéletbe bekapcsolódva többször került szembe az államhatalommal, átélve sokéves emigrációt, mellőzést és belső magányt is. Tagja volt az 1945-ben szovjet mintára létrehozott Magyar írók Szövetségének, de a Révai-féle kultúrpolitikát élesen bíráló kritikái hatására 1953-ban kizárták a Magyar Dolgozók Pártjából. 1956 őszére az írószövetség megszabadult a párt gyámkodásától, valódi szakmai és politikai viták színhelye, a szovjet intervenció után pedig az ellenállás egyik szellemi központja lett. Elnökségébe a korábban mellőzött Kassákot is beválasztották. Kassák ezzel visszatérhetett a művészi életbe, de művészetpolitikai helyzete a későbbiekben is meglehetősen hullámzó maradt. 1946-ban Békásmegyer Ófaluban utaltak ki számára lakást, a kitelepített svábok házaiban. 1954 nyarán átköltözött Óbudára, a Bécsi út 98. szám alatti bérházba, ahol haláláig élt. Az Óbudára költözés fordulat volt Kassák életében. Az új környezet gyermekkorának világára emlékeztette, békére lelt itt, mindez inspirálóan hatott alkotómunkájára is. Emeleti lakásuk ablakából kihajolva szívesen nézte az utcán zajló eseményeket, mint írta: „bámultam a világot". 44 39. Kassák Lajos kikönyököl a Bécsi úti ház ablakán, 1965 k.
