Polgár Mónika (szerk.): Óbuda - 1956. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2016. október 20 - 2017. április 30. (Budapest, 2017)

FEGYVER A SZELLEM, A TOLL, AZ ECSET

A Sztálin halálát követő enyhülés hatására 1953-tól pezsegni kezdett a szellemi élet. A korábbi álvitákat valódiak váltották fel, melyeknek kereteit a meglévő értelmiségi műhelyek (művészeti szövetségek, lapszerkesztőségek, könyvkiadók, tudományos intézetek) mellett az újonnan létrejövő vitakörök adták. Jóllehet ezek pártellenőrzés mellett tevékenykedtek, ez azonban nem akadályozta a kultúrpolitika - és a rendszer - egyre nyíltabb bírálatát. A fiatal értelmiség meghatározó jelentőségű (vitatkozó, kritizáló, követelő, majd programadó) fórumává a Petőfi Kör vált. Az irodalmi életben ugyancsak „olvadás" kezdődött, az addig hallgatásra ítélt írók, költők ismét publikálhattak. A fellélegző írótársadalom fő szervezeti bázisa a Magyar írók Szövetsége lett.

Az 1956-os forradalom szabadságharcosai elsősorban az egyetemisták és a fiatal munkások voltak. De a forradalom előkészítésében, győzelemre vitelében a magyar értelmiség kiemelkedő szerepet játszott és óriási felelősséget vállalt, majd osztozott sorstársaival a megtorlásban is.

37