Polgár Mónika (szerk.): Óbuda - 1956. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2016. október 20 - 2017. április 30. (Budapest, 2017)
.Ez az ország a mi országunk, nekünk kell megvédeni. [...] Ameddig lehet, harcolunk." Pércsi Lajos (1911-1958) Földesen született földműves családban, kovácsnak tanult. 1933-ban sorkatonai szolgálatra hívták be. 1935-ben őrmesteri rangban szerelt le, majd a II. világháború kitörését követően hivatásos katonának jelentkezett. 1944 végén sikerült átszöknie a szovjet csapatokhoz. 1947-ben felvételt nyert a Kossuth Katonai Akadémiára, ahol alhadnagyi rangban végzett, 1955-ben pedig elvégezte a Hunyadi János Lövész Tiszti Iskolát és őrnaggyá léptették elő. 1956. október 30-án, szabadságát megszakítva érkezett vissza Budapestre. November 2-án részt vett egy szovjet páncélosok elleni összecsapásban, ezt követően parancsnokhelyettessé nevezték ki. November 4-én Pusztaszeri úti otthonából indult el megkeresni az alakulatát. Útközben felkelőkkel találkozott, akik közölték vele, hogy a városba nehéz a bejutás és rávették Pércsit, hogy vegye át az óbudai Kiscelli kastélynál harcoló felkelők parancsnokságát. Pércsi a lehetőségekhez képest megszervezte a kastélynál harcoló csapatok működését, ren18. Pércsi Lajos det teremtett. Felvette a kapcsolatot a környéken harcoló más csapatokkal, valamint a Széna téren működő egységgel. November 5-én parancsot adott a Hármashatár-hegyen működő zavaróállomás felrobbantására, majd otthonába távozott, ahonnan már nem tért vissza Óbudára. Pércsi 1956. november 25-én leszerelt, majd mozdonyvezető gyakornoknak tanult a Déli pályaudvaron, ahol egészen a letartóztatásáig, 1957. május 31-ig dolgozott. Letartóztatása után perbe fogták, többször megkínozták. Az államrend elleni szervezkedés vezetésével és felbujtóként robbantással elkövetett bűntettel vádolták. Koncepciós tárgyalás után halálraítélték. 1958. május 10-én kivégezték. 23
