Orosz Diána - Viszket Zoltán: A fikciótól a valóságig. Térképek, metszetek, városlátképek (veduták) Óbudáról 1600-tól 1873-ig. Kiállításvezető (Budapest, 2017)

Mikoviny

1730 körül III. Károly elhatározta egy Magyarország történeti földrajzát bemutató könyv elkészítését. Ennek megírásával Bél Mátyást, a képes, metszetes térképek és veduták megrajzolásával Mikoviny Sámuelt bízta meg. Mikovinyt elméleti munkáinak köszönhetően ebben az időszakban a berlini Tudományos Akadémia tagjainak sorában találjuk.

1735-ben III. Károly rendeletére Selmecbányán megalapították a bányatisztképző tanintézetet, amelynek vezető tanára Mikoviny volt. 1744-ben az Udvari Kamara megrendelte a Tisza-Duna-Sió-Balaton-Dráva hajózható csatorna tervének elkészítését. Mária Teréziától 1746-ban vízépítő és mocsárlecsapolási megbízatást kapott, majd 1749-ben a magyar várak erősségét vizsgáló bizottság tagjai között dolgozott és a Budai vár újjáépítésének tervezőmérnöke lett. Utolsó munkája a Vág Trencsén közeli szabályozása volt, ahol a gátakon végzett munkálatok során megbetegedett és 1750-ben Trencsén közelében meghalt.

Mikoviny fellépéséig Magyarország földrajzi és területi felmérésével és térképezésével nagyrészt francia, német és olasz mérnökök foglalkoztak.

Megyénkénti felméréseit Bél Mátyás „Notitia Hungáriáé (...)” (1735-1742) művéhez kapcsolódóan kezdte el.

A földmérés- és a térképkészítés magyar földön használatos elveit elméleti munkáiban világosan megfogalmazta. Az „Epistola” (1732) egy Bél Mátyásnak címzett levél Mikovinytől, amelyben a topográfiai térképezés alapelveit mutatta be, míg a „Monitio”-ban (1735) a kezdőmeridián problémájával foglalkozott, illetve a „Monitium II.”, „Irányelvek a térképkészítéshez” (1737) című írásában asztronómiai méréseiről számolt be.

Mikoviny felvételei komoly fordulópontot jelentettek a magyar kartográfia történetében, ő volt ugyanis az első, aki pontos, helyrajzi méréseken alapuló térképeket készített és jelentős elméleti szakirodalmat is létrehozott az utókor számára.

88