Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)
1956 (1956-1957)
89 lő mégsem csatlakozott hozzájuk, ellenben miközben visszafelé tartottak belefutottak egy szovjet járőrbe. Kocsijukat lefoglalták, a két vöröskeresztes alkalmazottat pedig őrizetbe vették és a Citadellába vitték. Később átszállították őket Ungvárra, ahol a KGB fogságában töltöttek el két napot, és csak a küldetés vége előtti órákban csatlakozhattak ismét társaikhoz.196 Amikor november 4-én a szovjetek megindították a támadást a főváros ellen, a harci események moraja Óbudára is elhallatszott. A mentősök a harcok kezdetétől fogva folyamatosan mozgásban voltak és vöröskeresztes zászló „védelme” alatt szállították a tábori kórházba a sebesülteket, akik elsősorban végtag- és hasi sérüléseket szenvedtek el. A sebesültek ellátása mellett az élelmiszerkészletek is nagy segítséget jelentettek az itt élőknek. Az emberek az iskola kapujában álltak és várakoztak arra, hogy élelmiszert kapjanak. A Széna térről pedig a forradalmárok egy csoportja érkezett a Margit Kórházba, hogy kötszert és gyógyszereket vigyenek magukkal. A Bécsi útról azonban ide küldték őket, ahol meglepetten látták, hogy egy felszerelt, leginkább német személyzettel működő kórház létesült. A forradalmárok Óbudai „központjából”, a Schmidt-kastélyból is jöttek ide kötszerért és gyógyszerekért, de a vöröskeresztes kórház épületébe senkit sem engedtek fegyverrel bemenni. A politikai számonkérés a tábori kórházat sem kerülte el. Egyrészt - mint láttuk - a segélycsapat két tagja november elejétől kezdve szovjet fogságban volt, ahol folyamatosan vallatták őket, hogy miért jöttek, mi az igazi céljuk. Másrészt a szovjet vezetés azzal vádolta meg a Német Vöröskeresztet és a San Marco utcai kórházat, hogy steril feliratú dobozokban fegyvert csempésztek be a forradalmárok számára. Bár bizonyítékot erre nem találtak, mégis beszüntették a vöröskeresztes csomagok és kül-19S-Uo.
