Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)
1956 (1956-1957)
87 folytatott tevékenysége.195 A Nemzetközi Vöröskereszt kiadott ugyan egy igazolást, amelyben leírták, hogy az ő tudomásukkal megy a segélycsapat Budapestre, azonban a csapat tagjai úgy érezték, hogy mivel egy olyan országba indultak, amellyel nem volt diplomáciai kapcsolatuk, ezek a papírok elég bizonytalan védelmet nyújthatnak, így maga az akció sem lehetett teljesen kiszámítható. Mindezek ellenére november 1-én kora délután Ritgen - követve az Osztrák Vöröskereszt délelőtti konvoját - a továbbindulás mellett döntött, mivel úgy gondolta, hogy a segélycsapatnak akkor van értelme, ha ott van, ahol szükség van rá. Először Győrben kellett egy rövid kényszerpihenőt tartaniuk, míg tisztázták magukat és szerepüket, majd továbbindultak Budapest felé. Az éjjeli órákban érkeztek meg Óbudára, ahol a Margit Kórházba csengettek be szállást kérni. Örlős Endre igazgató a San Marco utcában található Orvossegédképző Intézetbe vitte őket, hogy ott töltsék az éjszakát. Másnap felvették a kapcsolatot a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi képviselőjével, René Bovey-val, illetve a Magyar Vöröskereszttel. A megbeszéléseken a segélykórház számára felajánlották a Katonai Akadémia épületét, azonban annak állapota, illetve a harci események középpontjának közelsége miatt, a németek inkább a San Marco utcai épületet választották és itt maradtak Óbudán. A tábori kórház igazgatója Dr. Walter Stoeckel lett. Annak érdekében, hogy a kórház minél előbb megkezdhesse a működését, az épületen belül hamar kijelölték, hogy melyik helyiség hova kerüljön. Az osztálytermekből alakították ki a kb. 20 ágyas kórtermeket, a műtőt és kötözőt pedig ott helyezték el, ahol korábban - az épület iskolává alakítása előtti időszakában - is megtalálhatóak voltak. A továbbiakban a kórház nagy segítségére volt az a néhány diáklány, akik még itt maradtak, hiszen velük tovább bővült a szakképzettnek tekinthető személyzet száma. A jelenlétük azért is vált 1,5 Uo.
