Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)
1956 (1956-1957)
83 Ebben az időszakban fegyveresek csak egyetlen alkalommal jártak a kórházban, mégpedig, amikor maga a kórház kért a rendőrségtől segítséget, mivel előzőleg az épület hátsó kapuján keresztül betörtek az udvarra és élelmiszert, egészen pontosan burgonyát vittek el. A rendőrség ekkor egy „vegyes alakulatot” küldött, amiben voltak katonák, rendőrök és nemzetőrök. A katonák és a rendőrök néhány nap múlva elmentek, a nemzetőrök közül viszont voltak páran, akik azt kérték, hogy amíg az üzemeikben a munka meg nem kezdődik, addig élelem és valamilyen egyéb természetbeni juttatás fejében ott maradhassanak és dolgozhassanak. A kórház vezetősége örömmel vette az ajánlatot, mert az eredeti személyzetének egy része vidéken rekedt, ugyanakkor az események következtében a beteg- és áruszállítói feladatok egyre sűrűsödtek. így a nemzetőrök közül kiválasztották azokat, akikről tudták, hogy megbízhatóak, rendes foglalkozásuk van, esetleg személyesen ismerték szüleiket, és beteg- vagy áruszállítóként alkalmazták őket.188 Mindez jól bemutatja az események, a körülmények kuszaságát. Akik pár nappal azelőtt még fegyverrel érkeztek, nem sokkal később már betegtologatóként dolgoztak. Örlős doktor emlékeiben leírta, hogy mivel a párt és a kerületi vezetés részéről továbbra sem kapott semmilyen utasítást, ezért minden lépését az emberiesség és az orvosi gondolkozás irányította. Ennek eredményeképpen a kórházban politikai felfogásra való tekintet nélkül feküdtek egymás mellett a betegek, szomszédos ágyon került elhelyezésre az ÁVH-s katona, a vétlen sérült vagy a felkelő sebesült. Ugyanakkor a kórház nem kizárólag egészségügyi intézményként funkcionált, hanem az emberiesség okán egyszerre szociális egységet is jelentett, hiszen a betegek mellett befogadták a korábbi miniszterhelyettest és családját, vagy a menekülés közben vak-188 ÓM Dr. Örlős (Öszterreicher) Endre irathagyatéka. Örlős Endre levele a Legfőbb Ügyészségnek (1957.03.15.).
