Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)
1956 (1956-1957)
78 Örlős Endre (Egy óbudai orvos élete) ez azt jelentette, hogy - szintén a II. világháborúhoz hasonlóan - a kórház épülete a fegyveres harcok középpontjába, de legalábbis a vonalába került, ami pedig azt eredményezte, hogy a kórház működése veszélybe került. Dolgozói nem tudták normális viszonyok között végezni munkájukat, hanem folyamatosan számolniuk kellett a fegyveres atrocitásokkal.177 Ebben a helyzetben Örlős Endre számára az volt a legfontosabb, hogy az intézmény - lehetőségekhez képest - zavartalan működését biztosítsa, illetve az oda bekerülő betegeket, sérülteket bármiféle hovatartozás, politikai irányultság firtatása nélkül, ellássa. Azonban ez közelről sem számított egyszerű feladatnak.178 Ami Örlős doktor visszaemlékezéseiből rögtön kiderül, hogy az emberek pontosan nem is tudták, hogy mi történik körülöttük. Ebből fakadóan a helyzet megítélése is vitát generált közöttük, így a kórházon belül is. Örlős azt is leírta, hogy a párt sem elméleti, sem gyakorlati utasítást nem adott azzal kapcsolatban, hogy miként kell viselkedni. A forradalom elején még azt látták, hogy Kádár János Nagy Imre mögött állt és egyikük sem ítélte el a felkelést és a benne résztvevőket. Annak ellenére, hogy az októberi harcok közvetlenül nem érintették a Margit Kórházat, mégis a külföldi vagy vidéki segélyszállítmányok egy részét itt helyezték el, mivel a fővárosba nyugat felől érkező útvonalon ez a kórház volt az első, ezért előtte minden segélyszállítmány áthaladt. Enyhe keserűség érződik a visszaemlékezésből, amikor a főorvos leírja, hogy a nappal érkező segélyautók mind elszáguldottak mellettük, az este érkezők azonban megálltak, hogy lerakodjanak, vagy telefonon irányítást kérjenek. így azonban a kórház ellátottsága a helyzethez képest nagyon jó volt, osztrák gyógy- és kötszer, egészségügyi textíliák, élelmiszer került az intézménybe, nagyon sok olyan 177 Horváth 2006. 178 ÓM Dr. Örlős (Öszterreicher) Endre irathagyatéka. Örlős Endre levele a Legfőbb Ügyészségnek (1957.03.15.).
