Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)
Újrakezdés (1945-1956)
64 Örlős Endre (Egy óbudai orvos élete) házi állapotok rendezése érdekében, hiszen harcolnia kellett felfelé, befelé és kifelé. A „felfelé” a Szent János Kórházat és az egészségügyi osztály bürokráciáját jelentette. Emlékirataiban többször megfogalmazta, hogy a felettes szervként működő János kórházon keresztül semmit sem tudott elérni, hiszen a budai kórház majdhogynem „fegyenctelepként” tekintett az óbudai részlegre. Rajtuk keresztül gyakorlatilag soha sem sikerült kötszert, ellátást vagy a fejlesztésre támogatást kapni, ezért az újonnan kinevezett igazgató a hivatalos út megkerülésével volt kénytelen megoldani a hiányok okozta problémákat. Ez viszont azt eredményezte, hogy Örlős személye, és ezáltal maga a Margit Kórház is, még kevésbé lett kívánatos a János Kórház vezetőségénél.142 A „befelé” arra vonatkozott, hogy a rendcsinálás népszerűtlen feladatát vállalta magára. A helyzetet a korszakból fakadó külső körülmények is nehezítették, hiszen sokan az ingoványos politikai viszonyokat kihasználva próbáltak védettséget szerezni maguknak. Örlős ezzel kapcsolatban enyhe iróniával jegyezte meg, hogy bár ő Szociáldemokrata Párt tagja volt, támogatást mégis a Magyar Kommunista Párttól kapott. A támogatás persze szűk méreteket öltött, így például a különböző orvosi gépek, műszerek tekintetében nagy hiányossággal bíró kórházban az összekeresgélt alkatrészekből házilag összeeszkábált szerkezetekkel „fejlesztették” az orvosi „műszerparkot”.143 A „kifelé” pedig az utcát, a kerületet, a környéket, a fővárost jelentette. Amikor a belső helyzet elkezdett konszolidálódni, el lehetett kezdeni foglalkozni a külső megítélés megváltoztatásával. Korábban már olvasható volt, hogy a kórház megítélése ebben az időszakban kifejezetten rossz volt, divattá vált szidalmazása. De a belső 142 ÓM Dr. Örlős (Öszterreicher) Endre irathagyatéka. Örlős Endre összefoglalása a Margit Kórház történetéről. 143 Uo.
