Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)
Mellékletek, forrásismertetés
132 Örlős Endre (Egy óbudai orvos élete) Ezt csak úgy tudom elérni, ha munkatársaim hallgatnak rám, és ha visszatér közénk az a régi kapcsolat, amely a múltban ténylegesen megvolt. Nem állítom, hogy apróbb súrlódások nem voltak, hiszen anélkül sehol és semmiféle munka nem folyhat, de a Sebészeti Osztályra az volt a jellemző, hogy itt megvolt az érzelmi és cselekvési egység, érvényesült a „mindenki egyért és egy mindenkiért” elve. Ez az egység sajnos lassan és észrevétlenül, de már csaknem teljesen megbomlott. Hajói körülnézünk, azt látjuk, hogy ma már csaknem ott tartunk, hogy mindenki mindenki ellen dolgozik. Ennek a káros változásnak véget kell vetni. Ha dolgozóink nem hallgatnak rám, akkor sem az Osztályos munkát, sem az Osztálynak más Osztályokhoz és részlegekhez való viszonyát megváltoztatni nem fogjuk tudni és a feladatunk teljesítésére befektetett erőfeszítéseink kárba fognak veszni. Hogy a bomlást elkerüljük, azt a javaslatot teszem, hogyha valaki úgy érzi, hogy akár munka terén, akár személyi téren munkatársai részéről, vagy akár az én részemről sérelem vagy méltánytalanság érte, jöjjön hozzám, nyíltan és egyenesen tárja fel a baját. Akik ismernek itt a dolgozók közül, tizenhat vagy akár régebbi idő óta, ezt jól tudják, hogy őszinte szóért soha meg nem haragudtam, és még csak egy rossz érzésem maradt bennem. Tisztában vagyok azzal, hogy az emberek az embertársaik előtt másképp nyilatkoznak, mint róla egymás között, éppen ezért szívesen veszem, hogyha közvetlen beszélgetésünkben sem feszélyezik magukat. Megvitathatjuk a problémákat, ha igaza van a dolgozóknak, és hatáskörömön belül igazságot szolgáltathatok neki, az soha sem fog elmaradni. Ha az ügy hatáskörömet túlhaladja, megállapodásom van az Igazgató Úrral, hogy elébe viszem a kérdést, ugyanolyan őszinteséggel és ugyanolyan közvetlenséggel, amivel az elém került.” (Forrás: ÓMDr. Örlős Endre irathagyatéka)
