Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)
Mellékletek, forrásismertetés
III. Önéletrajz „Életleírás 121 1903. nov. 30-án születtem Bolkácson, Kisküküllő megyében. Apám körorvos volt, 1904 márciusában Sárbogárdon kapott járási tisztiorvosi állást. 1927-től 39-ig Ádám professzor sebészeti klinikáján nyertem sebészeti kiképzést. 1939-ben, mint egyetemi tanársegédet a klinikáról elbocsájtottak a zsidótörvény rendelkezései folytán. Ettől kezdve különböző kórházakban, mint bejáró orvos működtem. 1942 júniusától 1943 februárjáig, mint munkaszolgálatos földmunkát végeztem, leszerelésem után orvosi munkaszolgálatra hívtak be. 1944. június 14-én illegalitásba léptem, otthagytam a kórházat. 1943-ban Szakasits Árpádnak az értelmiséghez írt vezércikke nyomán beléptem a Szociáldemokrata Pártba, s annak értelmiségi orvoscsoportjában egészen 1944. március 19-ig aktív részt vettem. Munkaterületem a fővárosi kórházak technikai és szervezeti reformja volt. Illegalitásom alatt Anyámat, feleségemet és két gyermekemet deportálták és Auschwitzban elpusztították. Egyik orvos bátyámat, mint munkaszolgálatost a debreceni harcok alatt végezték ki. Az ostromot Budán töltöttem, és a felszabadulás után, amint át tudtam jutni a Dunán, március másodikán ismét jelentkeztem a SzocDem pártba, és a Rókus központi kórházban. A Madarász u.-i kaptam orvosi megbízatást, megszerveztem és újra működésbe helyeztem a kórház sebészeti osztályát, továbbá előkészítettem a rossz állapotban lévő régi épület helyreállítását a magam területén. A Szociáldemokrata Pártban, illetve annak orvoscsoportjában éles ellentétbe kerültem a jobb oldali Rékai-Gartner klikkel, ők az ellentéteket azzal viszonozták, hogy mikor a Margit kórházba kerültem és annak sebész főorvosi megbízott állását megpályáztam, saját lehetőségükön belül mindent elkövettek arra nézve, hogy az állás elnyerését meghiúsítsák. Ebben az ügyben paradox helyzet állott elő, amennyiben a szakszervezetben és a kerületben a Kommunista Párt támogatott a legalább is közömbös SzocDem