Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)

Epilógus: a megbecsülés (1992-1995)

108

Örlős Endre (Egy óbudai orvos élete)

EPILÓGUS: A MEGBECSÜLÉS (1992-1995)

„Áldja meg az isten és adjon sok erőt és egészséget, hogy tudásával még sok szenvedő fájdalmát megkönnyíthesse. ”241

A 20. század utolsó évtizedét bevezető rendszerváltás után Magyarországon kezdetét vette a múlt, azon belül is elsősorban az elmúlt 50 év történéseinek átértékelése, újraértelmezése. így kerültek előtérbe olyan személyek, akik korábban perifériára szorultak.

Örlős Endre életéről való közösségi megemlékezés az 1990-es évek elején indult meg. Szakmai teljesítményének és pályafutásának jelentőségét jól érzékelteti, hogy jóllehet közel egy időben, de több irányból indultak azok a kezdeményezések, amelyek elvezettek a korábbi kórházigazgató emlékét méltó módon ápoló rendezvények megtartásához. A különböző, esetenként országhatárokon is átívelő folyamatokban volt egy közös pont, egy személy, akinek Örlős Endre emlékezetének megtartása fontos feladatává vált, részben személyes, a kettejük között kialakult közvetlen kapcsolat okán, részben a rábízott irathagyaték által megismert eseményekből kiindulva.

Prof. Dr. Pintér Endre, aki 1978-ban lett a Margit Kórház Sebészeti Osztályának vezető főorvosa már korábban, a kórházban folytatott konzultációi alkalmával megismerte Örlős Endrét, azonban baráti kapcsolat csak a hetvenes évek végén alakult ki közöttük. Ekkoriban gyakran meglátogatta az egyre betegesebb idős orvost, akit több alkalommal sikerült kivizsgálásokra és kezelésekre beutaltatnia. Örlős Endre élete utolsó napjaiban is Pintér doktorhoz fordult, őt kérte meg, hogy halála után legyen kezelője az irathagyatékának. Az amúgy is erős lokálpatrióta indíttatással ren-241 ÓM Dr. Örlős (Öszterreicher) Endre irathagyatéka. Köszönőlevél (1958.10.27.).