Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)
Életben maradni és küzdeni, majd feladni (1957-1988)
Dr. Örlős Endre életének hátralévő 20 évéből irathagyatékában nem maradt személyével kapcsolatos emlékanyag. Kollégái, barátai, ismerősei emlékeiből rekonstruálható, hogy nem jutott hoszszabb időre tapasztalatának megfelelő, szaktudásához méltó álláshoz. Óbudán, az Uszály utca és a Kolosy tér környékén feleségével együtt nyugdíjasként élte mindennapjait, de nyugdíjának csekély mértéke miatt nagyon szerény körülmények között. Távolabbi rokonságából néhányan az évek folyamán külföldre költöztek, egyiküktől kapott az idős doktor havonta valamennyi „nyugdíj-kiegészítést”.239 Ebben az időszakban rendezte összegyűjtött dokumentumait, hogy irathagyatékát hátrahagyva rekonstruálható legyen a Margit Kórház 1945 utáni története és ehhez kapcsolódva élettörténete, vezetői tevékenysége. Örlős Endre életének utolsó szakaszában ismét át kellett élnie családtagjainak elvesztését, hiszen előbb Olivér testvére, majd 1988-ban második felesége is meghalt. Ekkor már egészségi állapota nagyon leromlott, az időközben kialakult cukorbetegsége mellett - valószínűleg részben annak hatására - a látása is nagymértékben meggyengült, illetve mozgásában is erősen korlátozottá vált. Az újabb veszteségek és az 105 31. kép: Az Uszály u. 4. kapubejárója 239 Dr. Pintér Endre visszaemlékezése alapján.
