Viszket Zoltán: Ofen Jásán. Óbuda zsidóságának története. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2014. április 24 - 2014. október 31. Kiállításvezető (Budapest, 2014)
Ofen Jásán • • • Óbuda zsidóságának története zött. A vőlegény átadta a gyűrűt, a tabáát a menyasszonynak, majd következett a ketubá, az arameus nyelvű házassági okirat felolvasása. A szertartás végén a vőlegény feladata a zsidó népszokás, a pohártörés volt. ELMÚLÁS (Mavet) Az utolsó életfordulóhoz köthető ünnep a halál és a gyász rítusait, és szokásait foglalja magában. A halottat rituálisan megmosdatták, fakoporsóba fektették, ráadták a hófehér vászon halotti öltözetét, majd földbe helyezték. A héber gyász, az avélut során az elhunytat rokonai kötelesek voltak az őt megillető, általában hét napig tartó mély gyásszal, a sivával búcsúztatni. A gyászoló, az avél, ezalatt zsámolyon ült, halotti mécsest gyújtott, ruháját megtépte, fejére hamut szórt, vagy ókori szokás szerint levágta haját, miközben a közösség tagjai látogatták őt, s részvétüket nyilvánították. Ők hoztak számára élelmet, tojást, és bort. A mély gyász után a harminc napos selosim következett. Ha szülő halt meg, a fiúgyermek tizenegy hónapon keresztül naponta elmondta az arameus kadis imát, mellyel azt fejezte ki, hogy belenyugodott Isten akaratába. • • •51• • •
