Viszket Zoltán: Ofen Jásán. Óbuda zsidóságának története. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2014. április 24 - 2014. október 31. Kiállításvezető (Budapest, 2014)

Ofen Jásán • • • Óbuda zsidóságának története nen töltötte. Az itt átélt élmények meghatározóak voltak későbbi írói ábrázolásmód­jára, amelyet Kosztolányi Dezső „tündéri realizmus”-nak nevezett. Az író elemi isko­lai és gimnáziumi tanulmányait Óbudán végezte, 1926-ban az Állami Felső Iparisko­la vas-és fémipari szakán szerzett végbizonyítványt, majd a Király utcai gőzmosodá­ban kitanulta a kelmefestő- és vegytisztító szakmát is. Első elbeszélése 18 éves korában, 1924-ben jelent meg Az Est című folyóiratban, 22 évesen pedig a Nyugat is közölte egyik novelláját. A nagymosoda című, egyetlen regényével 1931-ben pályázatot nyert, két évvel később megjelent első novellásköte­­te, a Szomjas inasok, majd 1934-ben eddigi munkássága elismeréseként Baumgarten­­évdíjjal jutalmazták. 1937-ben feleségül vette Dreier Juliannát, akitől két gyermeke, Ágnes és József született. A politikai helyzet és az erősödő antiszemitizmus hatására az 1940-es években, novelláiban a „tündéri realizmus” hangját az „ördögi valóság” váltotta fel. 1942-ben kezdte el írni az Egy önérzet története című, befejezetlenül maradt önéletrajzi regé­nyét. Származása miatt 1941-től kezdve egyre többször kényszerítették munkaszol­gálatra, majd 1944 végén munkaszázadával Ausztriába került, ahol 1945 márciusá­ban a mauthauseni, végül a gunskircheni koncentrációs táborba szállították. A láger felszabadításakor leromlott állapota miatt katonai kórházba vitték, ahol néhány nap­pal később tífuszban meghalt.-42• • •

Next

/
Thumbnails
Contents