Viszket Zoltán: Ofen Jásán. Óbuda zsidóságának története. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2014. április 24 - 2014. október 31. Kiállításvezető (Budapest, 2014)
Ofen Jásán • • • Óbuda zsidóságának története en befolyásolta. Előbb a korábbi korlátozó intézkedések szűntek meg, majd 1867-ben létrehozták az emancipációs törvényt, amely egyértelműen rendelkezik a hazai izraeliták politikai és polgári egyenjogúsításáról. A 19. század közepétől a pesti zsidó közösség rohamos fejlődésének, majd a főváros egyesítésének köszönhetően az óbudai izraeliták egy része már nem csak foglalkozási tevékenységét, hanem teljes életterét áthelyezte a pesti oldalra. Ennek eredményeként az országos viszonylatban továbbra is jelentős óbudai zsidó közösséget a Pesti Izraelita Hitközség fejlődése teljesen háttérbe szorította. A két világháború közötti időszakban az óbudai hitközség élete a korábbi pangás ellenére ismét fellendült. Újabb közellátási, közösségi intézetek jöttek létre (napközi otthon, óvoda), illetve a korábban megszűnt népiskola 1920-ban újra megnyitotta kapuit. Emellett egyre több egyesület, szervezet is megalakult, amely a helyi kulturális, társadalmi élet fellendülését jelezte. Mindezt alátámasztja, hogy 1929-re az óbudai hitközség létszáma 5500 főre emelkedett, ami azt jelentette, hogy országos szinten a tíz legnagyobb létszámú hitközség között tartották számon. Az 1930-as években bekövetkező antiszemita hangulatot erősítő változások miatt egy 1944. március végén készített kimutatás alapján az óbudai hitközségnek 3600 tagja volt. A látványos létszámcsökkenés számos okra vezethető vissza. Egyrészt a természetes biológiai fogyásra, másrészt a jelentős méreteket öltő elvándorlásra, illetve a korszakban felerősödött kikeresztelkedési hullám is éreztette hatását. • • •25• • •
