Viszket Zoltán: Ofen Jásán. Óbuda zsidóságának története. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2014. április 24 - 2014. október 31. Kiállításvezető (Budapest, 2014)
Ofen Jásán • • • Óbuda zsidóságának története rül helyezkedett el, ahol a Dunamellett kiöblösödött a mai Lajos utca. A népnyelv ezt a területet akkoriban „Juden Platz”-nak, az utca egy részét pedig „Judengasse”nak hívta. Az 1730-as évek végére az óbudai közösség vagyonosság alapján túltett a teljes jogi helyzetébe visszakerülő és ismét fővárossá váló budai hitközség vagyonán. A 18. századi óbudai zsidó község rendjéről, belső életéről először az 1746. január 1-jén kiadott kiváltság és rendszabályból értesülhetünk, amelyet gróf Zichy Péterné adott a közösségnek. A grófnő rendelete szabályozta a templomi viselkedést, megtiltotta a civakodást, a zenebonát és a verekedést. A temetőt, a zsinagógát és a közösség két házát a hitközség birtokában hagyta, illetve a rendelkezés értelmében a zsinagóga újra felépíthető, sőt megnagyobbítható lett. A rendelet tiltotta idegenek temetését, illetve szabályozta a bíró, az esküdtek és a kisbíró választását. Az ebben az évben tartott összeírásból az is kiderül, hogy a hitközség alkalmazásában állt kántor, tanító, templomszolga, illetve ekkoriban már saját rabbija is volt a közösségnek. • • • 21 -17. Hanukia (mécsestartó)
