Urbán Franciska - Viszket Zoltán - Bazsalya Kornél: „Óbudára nézve nagy változás állott be…” Harrer Pál és a városegyesítés kora. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2012. május 4 - 2013. január 31. Kiállításvezető (Budapest, 2012)

9

Paulus Harrernek és feleségének, Erzsébetnek 1758-ban született meg Mihály nevű fia, aki a későbbi polgármester nagyapja volt. Harrer Mihály a családi hagyományoknak megfelelően szőlőművesként dolgozott és 23 éves korában, 1782-ben nősült meg, majd - több más gyermek mellett - 1798. december 28-án megszületett Pál nevű fia, a későbbi jegyző és polgármester édesapja. A család - hasonlóan az óbudai szőlőművesek többségéhez - elég szűkösen tengette napjait, az óbudai braunhaxlerek jellegzetes életét élte.

ÓBUDAI ZENEBONA / ÓBUDAI TUMULTUS

Óbuda 1766-ban a Zichy család birtokából átkerült a kamara fennhatósága alá. A következő évben Mária Terézia bevezette az Urbáriumi rendeletet, amelyben rögzítették és szabályozták a jobbágy és a földbirtokos viszonyát. Az óbudaiak esetében ez a szabályozás magasabb terheket rótt a lakosokra, mint amit az előzőleg Zichy Miklós által 1746-ban kiadott és 1766-ban megerősített Instructio biztosított. Az óbudai lakosok érdekeik és gazdasági helyzetük romlása miatt mozgolódni kezdtek, ami egy 1772-ben kirobbant mozgalomban csúcsosodott ki, amely „Óbudai tumultus” vagy „Óbudai zenebona” néven került be a szakirodalomba. Ennek egyik - korabeli dokumentumokban feljegyzett - résztvevője volt Paulus Harrer óbudai adószedő.

Az elégedetlenségi megmozdulás 1772. január 7-én, az óbudai tisztújítás napján érte el tetőpontját. A Ferbert Ferenc uradalmi prefektus által irányított tanácsot a lakosság leváltotta, ezért a tiszttartó az ellenállás három vezetőjét letartóztatta. Másnap hajnalban 200 lakos követelte tőle a letartóztatottak szabadon bocsátását. A lázongó város hamarosan egy háromtagú küldöttséget menesztett panaszainak listájával az uralkodóhoz Bécsbe.

Mindazonáltal február 10-én összeült a megyei úriszék, amely elrettentőén magas büntetést szabott ki a tumultusban résztvevőkre. Paulus Harrert, akinek annyi volt a bűne, hogy a község pénztárából - a Ferbert által támogatott bíró és esküdtek beleegyezése nélkül - 200 forintot adott a bécsi küldöttség utazásához, 3 hónapi börtönre, tisztségéről való letételre, számadásra és a községi pénztár teljes kár