Urbán Franciska - Viszket Zoltán - Bazsalya Kornél: „Óbudára nézve nagy változás állott be…” Harrer Pál és a városegyesítés kora. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2012. május 4 - 2013. január 31. Kiállításvezető (Budapest, 2012)
50 ÓBUDAI HAJÓGYÁR Óbuda első gyáripari létesítménye, az Első Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) által 1835-ben létesített hajógyár volt. Az üzem fejlődése az 1870-es évekig töretlenül ívelt felfelé, amit jól szimbolizál az évtized elején megépített 79 m hosszú és 16 m széles „Orient” folyami hajó. Azonban az 1870-es években beköszönő tőzsdekrach és a 19. század második felében alakult kisebb-nagyobb hajózási vállalatok megszüntették a DGT egyeduralmát. Az 1894-ben Újpesten alapított Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. komoly vetélytársként elérte, hogy a magyar hajók többsége Újpesten, az osztrák hajók pedig inkább Óbudán készüljenek. A tőzsdekrach által generált, évekig tartó pangás és a monopolhelyzet átalakulása miatt, csak a 19. század végén modernizálták az óbudai gyárat. Ekkor a 250 munkagépet hajtó gőzgépeket elektromotorok váltották fel, illetve 1895-ben felépítettek Közép- Európa első, 60 m hosszú, elektromos üzemelésű úszódokkját, ami 800 tonna emelőképességgel 21. „Ó-Budai részlet” bírt. A 20. század elején, 1905-ben pedig egy 165 m hosszú és 25 m széles új szerelőcsarnokot építettek a régi helyére. A modernizálás eredményeként 1912-ben megépítettek három, egyenként 1400 személy szállítására alkalmas személyhajót, amelyeket „Budapest”, „Wien” és „Schönbrunn” névre kereszteltek. 1913-ban itt készítették el a második balatoni személyhajót, a „Jókai”-t, majd a korszak lezárásaként, 1914-ben megalkották ezen időszak négy legerősebb folyami vontatóhajóját.
