Urbán Franciska - Viszket Zoltán - Bazsalya Kornél: „Óbudára nézve nagy változás állott be…” Harrer Pál és a városegyesítés kora. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2012. május 4 - 2013. január 31. Kiállításvezető (Budapest, 2012)
Középületek Óbuda lakóterülete a városegyesítés idejére, ha kismértékben is, de növekedett, azonban a városiasodást elősegítő középítkezések egészen korszakunk végéig, az 1S10-es évekig elhúzódtak. Az iskoláztatás a 19. század második felében az ország és a főváros kiemelt kérdései közé tartozott, aminek eredményeként Óbudán már az 1860-as évektől kezdve folyamatosan építettek új elemi iskolákat, majd 1903-ban felépült a híres Árpád gimnázium is. 1897-ben adták át a Szent Margit kórházat Barcza Elek építész első jelentős óbudai munkájaként. 1901-ben pedig a gyógyíthatatlan betegek számára hozták létre az Irgalom Háza intézményét. A Lajos utcában, a Duna parton 1897-ben épült fel a főváros ötödik állandó teátruma, a Kisfaludy színház. A tudomány térnyerését jeleztek az 1879-ben megindult aquincumi, majd az 1880-as években elkezdett középkori ásatások. Az ásatások eredményeként, az egykori polgárváros romjai mellett, 1894-ben nyitott meg a látogatók előtt az Aquincumi Múzeum. 1906-ra épült fel az új Városháza ma is látható épülete - Barcza Elek munkája amire a kerület elöljáróságának feladat- és létszámbővítése miatt volt szükség. Óbudán 1881-ben jött létre az első, minden felekezet számára használható temető. Azonban a folyamatos építkezések, fejlesztések miatt 1910-ben új köztemetőt létesítettek a Vörösvári út - Pomázi út - Aranyhegyi patak által határolt területen. Az új középületek ellenére a város általános jellege sokáig nem változott. Mindezt jól érzékeltette a kerület főutcájának korabeli képe, a sok vályogház között tucatnyi emeletes házat rejtő Lajos utca.
