Urbán Franciska - Viszket Zoltán - Bazsalya Kornél: „Óbudára nézve nagy változás állott be…” Harrer Pál és a városegyesítés kora. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2012. május 4 - 2013. január 31. Kiállításvezető (Budapest, 2012)

28

tették. így az 1870-es évekre a budai oldalon is halaszthatatlanná vált egy végleges, korszerű vízmű megépítése. E célra először az Óbudai-szigetet szemelték ki, végül az újlaki Duna-part mellett döntöttek.

1882-ben a vizműépítési munkálatok lezárultával, a régi budai vízműveket leállították, s az új rendszerbe bekapcsolták Óbudát és a hegyvidéket is. Az újlaki telep gépháza ma is álló ipari műemlék, a Fővárosi Vízművek legrégebben működő létesítménye (III. Árpád fejedelem útja 50/A.).

KÖZVILÁGÍTÁS

Közvilágítás céljából kezdetleges világítóeszközöket (zsír- és olajlámpák, fáklya, szurokkoszorú) már a 16. században alkalmaztak, elsősorban kapuk mellett, hidaknál, árkádoknál, útelágazásoknál és más, veszélyesnek ítélt helyeken.

A főbb utcákon megjelenő első közvilágítási lámpák gyengén pislákoló, bádogházba zárt kócból sodrott kanóccal ellátott olajmécsesek voltak, A lámpákat vagy a házak falára erősítették, vagy facölöp tetejére helyezték.

Utcai gázlámpák felállítására és üzemeltetésére Pest városa 1856-ban az Általános Osztrák Légszesztársulattal szerződött. A lámpáknak ezentúl két kategóriáját különböztették meg: voltak egész éjszaka világító (ún. éjjeles), illetve éjfélkor leoltott (ún. féléjjeles) lámpák. Budán 1862-től épült ki a gázvilágítás a Lánchídon lefektetett és

a Józsefvárosi gyárból táplált csöveken 9. Lajos utca 90., 1900 körül