Urbán Franciska - Viszket Zoltán - Bazsalya Kornél: „Óbudára nézve nagy változás állott be…” Harrer Pál és a városegyesítés kora. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2012. május 4 - 2013. január 31. Kiállításvezető (Budapest, 2012)
26 CSATORNÁZÁS A 19. század közepén Pest-Buda csatornázásának elégtelensége következtében a Duna már közepes vízállásnál is visszanyomta a szennyvizet a város területének kétharmadáig, az átszivárgóit a porózus téglafalakon, szennyezte az altalajt, ami a kutak fertőzéséhez, tífusz- és kolerajárványokhoz vezetett. Egységes csatornázás azonban 1873-ig, a főváros egyesítéséig nem alakult ki. A pesti oldalon Reitter Ferenc tervei szerint épült meg a Dunába torkolló csatornákat összekötő első gyűjtőcsatorna, amely az 1876. évi árvízkor megvédte Pestet, míg Budát a csatornákon keresztül ismét elöntötte a Duna. Óbuda a csatornázás terén jelentős lemaradásban volt a város többi részéhez képest. Utcáinak nagy része a Dunára merőlegesen épült ki, így aránylag rövid árkokkal le tudták vezetni a szennyvizet és a hegyekről lezúduló záporvizet. Egyes helyeken az árkokat beboltozták és zárt szelvénnyé alakították át. Egyik érdekes emlék a Harcsa utcai tojás alakú csatorna, amely két részre oszlik: az alsó tojásszelvény a házi szennyvizet, a felső békaszáj alakú szelvény pedig a záporvizet vezette a Dunába. A városegyesítés után építette ki a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a Lajos utcai csatornát a Nagyszombat utcától a Kavics utcáig, ahol a dunai kitorkollást vaszsilippel zárták le. Árvízkor három gőzlokomobillal szivattyúzták át a szennyvizet a folyóba. 1886-ban a főváros ezt a csatornát meghoszszabbította a Vörösvári útig. Ugyanakkor a folyóba ömlő csatornák és vízfolyások torkolatát kikövezték, 7. Majláth utca 62-66., 1920 körül
