Urbán Franciska - Viszket Zoltán - Bazsalya Kornél: „Óbudára nézve nagy változás állott be…” Harrer Pál és a városegyesítés kora. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2012. május 4 - 2013. január 31. Kiállításvezető (Budapest, 2012)

16

25-én Kostenwein Mariával házasságba léptem, kivel boldog házasságban éltem 1867 évi Május 13-án bekövetkezett haláláig; ezen házasságból származtak Paula leányom és még gyermekkorban elhalt Ágoston, Mária és Katalin. Második házasságba léptem 1868 évi September 19-én Mussard Annával, kivel szintén boldogan élek; ebből származtak gyermekkorban elhalt Ödön és Mária és a legutóbb született Ferencz.

Édesatyám, ki sok éven át a hajógyárban könnyű foglalkozással alkalmazva volt, meghalt 1865 évi November 3-án.

Azon években, melyekben mint óbudai jegyző működtem, fennállott még azon szokás, hogy a hivatali teendők mellett szinte félhivatalosan hatóságilag megállapított csekély díjak mellett privat munkákat is kellett végezni, mi a közönség érdekében állott, de a csekély fizetés mellett rá szükség is volt. Az 1850-1872 időszakban szabad lakás mellett a fizetés kezdetben 400 forint, később 600 forint azután évi 500 forint volt. A fizetésből, - a hagyatéki tárgyalások után járó díjak és a privat munkák után volt keresetemből összesen mintegy 1300-1500 forint évi jövedelmem volt, miből évente takarékos élet mellett néhány száz forintot megtakarítottam; ebből, a megtakarított pénz kamataiból, néhány jó üzletből, és a fenebb írt örökségből szereztem azon kis vagyont, mellyel hála Istennek birok, és melynek segítségével öregségemben családommal anyagi gondoktól mentes életet élhetek.

1833-Az 1872 évi 36 t. ez. [törvénycikk] alapján Pest, Buda és Óbuda 1873 évi November havában egy várossá egyesíttetvén, ez Óbudára, és személyemre is előnyökkel járt.

Óbuda addig azon körülménynél, hogy a regalejogok a kor. [korona] uradalom tulajdonában voltak a megfelelő jövedelmi források hiányában nem fejlődhetett úgy, mint a közeli főváros bírt, és mint kívánatos volt; holott a fővárossal egyesülve oly beruházások történtek melyekre - magára hagyatva - képes nem lett volna. Igaz ugyan, hogy a közigazgatás mindenben a kis városias Óbuda viszonyainak nem volt czélszerű, azonban annak egységesnek kellvén lenni, ezen tekintetben kivételt tenni nem