Állami Balett Intézet ülései, 1988-1989 (HU MTEL VIII.1.a 5.)
1988. november 18. Tanári értekezlet jegyzőkönyve, tantestületi
Péter Zsuzsa: Dózsa Imre kérdése - hogy érzik magukat a tanárok - meglepte, A párbeszédre többször volfta szükség, A főigazgató rámutatott arra, hogy az ország életében változások történtek. Az intézet életében is meghatározóak a gazdasági szempontok. Péter Zs. hivatkozik a főigazgató kijelentésére, mely szerint szerencse, hogy a főniciaiak feltalálták a pénzt, De az is szerencse, hogy nem sokkal később a görögök szintén feltaláltak valamit: a közösség ügyeivel való foglalkozást erkölcsi kötelességgé tették. A tanárok ebben az esetben csak annyit tettek, hogy éltek jogaikkal, és eleget tettek erkölcsi kötelességüknek. A közoktatással kapcsolatos gondokról már 1985-ben egy Glatz Ferenc által vezetett vitafórumon szó esett, melyen mint párttitkár vett részt. Azóta is napirenden van a téma. A formai hibáért /az Állami Balett Intézet megnevezése a felhívás végén és a borítékon/ elnézést kér. Kétségbe vonja, hogy emiatt az intézet tekintélyén csorba esett volna. Dózsa Imre: Az igazgatói értekezlet arra való, hogy tájékoztatást kapjon. Ritkán fordul meg az iskolában, de azért, mert nem kap meghívást. Hangsúlyozza, hogy ő Lippner Györgynének, a beosztottjának azt az utasítást adta, hogy a levelet, mely akkor még csak terv volt, ha elkészül, látni akarja, Az igazgató az utasítást megszegte. Hogyan bízzon ő a tanárokban azután, hogy tudta és beleegyezése nélkül elküldenek egy petíciót. Az a véleménye, hogy egy levél, amit magánemberként ir alá akárhány ember, nem érheti el célját, nem lehet eredményes. Akkor lehet eredményt elérni, ha ő,Dózsa Imre tekintélyét, rangját, egész személjriségét latba vetve áll ki egy ügyért. Azt kérdezi miért nem avatták be a tanárok az intézetben dolgozó többi pedagógust. A középiskolai részleghez tartoznak pl. a zongorakisérők is, akik ugyanolyan hátrányos helyzetben vannak, mint a többi pedagógus. Miért nem szerezhettek tudomást az állásfoglalásról.
