Állami Balett Intézet ülései, 1987-1988 (HU MTEL VIII.1.a 5.)
1987. október 2. Főiskolai Tanács ülésének jegyzőkönyve
keresni a tanári irányitás biztosítását. A hallgatóknak ugyanis van egyéni gyakorlásra beállított idejük, de ezt az időt általában kondíciójuk javitására, orvosi karbantartésra fordítják. És erre nagyon is szükség van. így nem érdemes beszélnünk a nem járható utakról, hanem a járható utakat kell bővítenünk. Tavaly végighallgattam az államvizsgákat, tapasztalataim nem voltak negatívak. A hallgatók a maguk szintjén eleget tettek a vizsgakövetelményeknek. Nem képezünk sem művészettörténészeket, sem filozófusokat, hanem olyan szinpadi táncművészeket, akik megfelelő intelligenciával rendelkeznek. Horváth Károlyné: Sajnálom, hogy elmaradt az első napirendi pont. Valamennyire megpróbáltam tájékozódni a pedagógusképzésről a speciális szakterületeken és úgy gondolom, hogy bizonyos mértékig célszerű igazodni a magyarországi átlaghoz. Amellett az eddigi pedagógus hallgatók előképzettsége meglehetősen heterogén volt. Feltehetőleg egyre inkább olyanokat fogunk felvenni, akik nálunk végezték a főiskolát, talán az uj 4 éves képzésben is ők lesznek többségben, ezt az előképzettségüket is tekintetbe lehetne venni, ezzel önmagunkat is elismerni. Ami a balettképzés főiskolai évfolyamait illeti, ezek elméleti oktatásában az idei tanévben néhány szervezési probléma okozott gondot. Az egyik, hogy az érettségizett hallgatók 1/3 "2/3 arányban VIII. és IX. évesek. Az év elején, az órarend készítésekor ezt a két csoportot nem különböztettük meg. Az órarend csak a VIII. éveseknek volt kedvező, A IX. éveseket hosszas üresjáratokra kényszeríti. Kassai Ágnesnek körültekintőbben kellett volna az órarend készítésekor eljárnia, esetleg az évfolyamvezetőkkel is konzultálnia. Akkor bizonnyal a próbarendek készítésekor is jobban gondolnánk arra, hogy a főiskola III. évfolyamában egyetlen szigorlat van, a filozófia, és a próbarendek ennek a tárgynak az óráit érintetlenül tudnák hagyni . Jobb együttműködéssel az éveleji turné idejét is jobban ki lehetett volna használni, elég sok hallgató maradt itthon, akik ez alatt az idő alatt egyes stúdiumokat abszolválhatták volna. De ehhez is jól átgondolt előkészítés kellett volna. Mindez már csak a jövőre nézve tanulság. A tanulmányi adminisztrációba is alkalmam volt Dózsa Imre főigazgató úr megbízása folytán betekintést nyerni. 4
