Állami Balett Intézet ülései, 1983-1984 (HU MTEL VIII.1.a 4.)
1983. október 6. Tanári értekezlet jegyzőkönyve, felsőoktatás fejlesztése
összességében mint terv, nagyon jó és úgy érzem, hogy a B.I.-nek is sok segitséget nyújt. Igen jónak tartom a Nemzetközi kapcsolatok vo- natkozásában az önállóságot, viszont nem értem a közművelődéssel kapcsolatos fejezetet. Az anyagból csak annyi derül ki, hogy egyfajta nyitottságot engedélyez. Az irányitás decentralizálásával kapcsolatban kérdezném, hogy mit jelent. Tantervi szabadságot? Tudomásom szerint amióta a B.I. főiskola lett, ezt mi csináljuk, csak úgy tudom, hogy ezt mi felfuttatjuk addigra régen aktualitását vesztette, ez főleg a művészeti tárgyakra vonatkozik. Tudományos kutatás: tudvalevő, hogy a kispénzű egyetemek végeznek kutatásokat és mutatnak fel eredményeket, ugyanakkor a több anyagi lehetőséggel rendelkező egyetemek kevesebb energiát fordítanak erre, illetve tudományos kísérlettel nem igen foglalkoznak. A mi intézetünkre, illetve főiskolánkra lebontva ez a szabadabb kéz mit jelent? Mit értsünk alatta? Amennyiben ezzel az anyaggal kapcsolatos elképzelések megvalósulnak, ha jól értem ez egyfajta kádercserét is jelent, az intézetnél nem, hiszen 1 úgy folyik a tervezés,ahogy az anyag megkívánja. Ha valaki elkezdett egy főiskolát ne vesszen el a diplomája, illetve valamilyen pályára átirányítható legyen, pl. pedagógus pályára. Bor István Nem tartozom azok közé, akik elmondhatják, hogy megértettem az anyagot. Én nagyon gyöngének tartom, ellentétben Manhercz Karcsival. Már az első pontokban benne van az ellentmondás, a döntések decentralizálása. A felsőoktatásnak az a hibája, hogy túlságosan nagy intézményei vannak. A B.I.-t nincs olyan helyzetben, mint a legtöbb felsőoktatási intézmény. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy mi nem szakadtunk el a gyakorlattól, hiszen ez szerves része az intézetnek. Létre kell hozni egy olyan o. kutatási bázist, amely az oktatás alapját képezi, táncelméleti, pszichológiai, tudományos, stb. témában. Ez csak a közös munkával érhető el. A hallgatói szakdolgozatokat is bele lehetne kapcsplni a kutatási munkába. Valamilyen módon be kellen vonni a hallgatókat a saját munkájuk, a saját életük megszervezésébe, fel kellene rázni a gyerekeket a pasz- szivitásból ami az általános iskolától az egyetemig tapasztalható, ez alól talán csak az óvoda kivétel. Nálunk ilyen probléma úgy érzem nincsen, hiszen ezek a gyerekek itt nőnek fel, gyakorlatot szereznek táborokban az önellátásra, szinházi próbákon vesznek részt, és ezt a célt szolgálta a Kaán Zsuzsa féle szakkör is. A felvételivel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy művészeti intézményeknél nem minden esetben veszik figyelembe a gimnáziumi jegyeket, hiszen itt a tehetség döntő. A B.I.-nél az érettségit kellene szigorúbbá tenni és világossá tenni a gyerekek előtt* hogy ez fontos számukra és csak akkor mehetnek fel-
