Állami Balett Intézet ülései, 1978-1979 (HU MTEL VIII.1.a 3.)

1978. december 11. Tanári értekezlet jegyzőkönyve, nevelési

esztétikai nevelésünk távlatán gondolkodnunk. Nevelésről lévén szó ebből az is értelemszerűen kitűnik, hogy nem kampányról, egyszeri nekibuzdult elhatározásról, hanem kitartó, türelmes, átgondolt, érzelemmel töltött folyamatról van szó. Ezekután a következő gondolatok kezdtek foglalkoztatni. Elégedettek lehetünk növendékeink emberi, magatartásbéli megnyilvánulásaival?- Itt a tanáraik és egymás iránti tiszteletadásra, morális magatartásra gondolok elsősorban. - Elégedettek lehetünk növendékeink környezetük- öltözők, osztálytermek, baletter-mek, diákotthon - igényes rendben-tartásával?

És végül: elégedettek lehetünk tárgyi - szak és iskolai felszerelés, ruházat, stb. - tulajdonának megbece ültével?

Tudom, hogy egy kérdésre явт lehet egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni, de az kétségtelen, hogy a pozitiv és negativ válaszok közötti arány, ha nem is száz százalékos megbizhatósággal, de meg- közelitőleg képet adnak arról, milyen eredményeink illetve hiányosságaink mutatkoznak növendékeink esztétikai fejlettaége torén. Szeretném még elmondani, hogy e kérdésekben minél több a rossz tapasztalatunk, annál több a tennivalónk az esztétikai nevelés terén. Ellenérvként felhozható, hogy

ezekben a kérdésekben és általában a nevelés kérdéseiben ne csak az iskolával, hanem a családdal,