Állami Balett Intézet ülései, 1972-1973 (HU MTEL VIII.1.a 2.)
1973. május 30. Bizottsági ülés jegyzőkönyve, Diákparlament
4 *22, Kun Zsuzsa az Intézet igazgatója:- aki úgy érzi, hogy mestere nem foglalkozik vele, kéri keresse fel teljes diszkréció mellett foglalkozik az üggyel*- a belépő-kérdést az Operaház gazdasági vezetőjével fogja megbeszélni, szeretné elérni, hogy a növendékek a balettigazolvánnyal bemehessenek- a modern stilus ismeretére szükség lenne, de csak akkor vezethetjük be, ha a klasszikus balettstilus terén tovább fejlődött az Intézet* A modern táncoktatás valútatf kérdés ia, mert nyugati országból kell balettmestert hivni*Tehát a modern táncoktatás csak két-három év múlva valósítható meg*- a szakfolyóiratok olvasását maga is javasolni akarta, s nemcsak a Táncművészeti értesítő, de a Külföldi Szemle megszerzése is lényeges volna* Körtvélyes Gézával, a Táncművészeti Szövetség titkáréval ezt megbeszéli*- az orvosi ellátás kérdését meg kell oldani* Állandó orvosra lenne szükség, ha évenként változik az orvos személye, ez nem megfelelő* Addig is, amíg ez megvalósítható, javasolja, akinek problémája van, keressen egy orvost, akiben megbízik, s aki szívesen foglalkozik vele, s ahhoz járjon, rendszeresen- a balettcipő kérdést újra megvizsgáljuk, a lényeg az lenne, hogy ne legyen a balettcipő luxuscikk* Egyébként meggyőződése, hogy nem jól használják a balettcipőt, évfolyamvezető órán kellene ezzel foglalkozni- szerinte is hasznosabb volna lábfájás esetén uszodába jérnni, de megbeszéli a kollegákkal- a táncfellépés ügyét is megbeszéli*- a diákok külső megjelenésével kapcsolatban nincs kifogása, de a hosszú hajat nem szereti, nem áll jól, akadályoz a munkában* Egyébként minden külső eszköznél az a lényeg, jól óll-e, és nem akadályoz-e a munkában- a repertoire képzés a jövő tanévben megváltotik, de addig is időben értesítjük a növendékeket, Kenesei István gazdpsági vezető:- egy előadás sorozat anyagi fedezetét biztosítani tudja. Tanév elején készítsenek egy tervet, hány alkalommal, hány óra költségeit kérik /egy órára kb* két—háromszáz forintot számítva/
