Állami Balett Intézet ülései, 1972-1973 (HU MTEL VIII.1.a 2.)
1972. november 27. Tanári értekezlet jegyzőkönyve, nevelési értekezlet
2 > Kocsor Ferenc hozzászólása után tízperces szünet következett. A szünet utáni hozzászólások Erdei Sándorné a Diákotthon nevelőtanára: Kocsor Ferenc hozzászólásához kapcsolódva a diákotthoni növendékek tanulmányi munkájáról beszélt. Tapasztalatai szerint elsősorban a gyerekek tanulási módszetén kell javítani: túlságosan verbálisán tanulnak, nem dolgoznak tervszerűen, nem tudják, mire mennyi időt fordítsanak. Rá kell nevelni őket a koncentrált tanulásra, igy a szabad idejük is több lenne. Lőrinc György balettmester: Hozzászólásában a Kim Zsuzsa igazgató megnyitóbeszédében említett "hazafias" balettnevelés gondolatával foglalkozott: ide Magyarországra kell táncosokat képeznünk. Jelenleg sok nálunk képzett táncos nem Magyarországon fejti ki művészetét# a külföldre szerződéseknek több objektiv és szubjektív oka van. Ezeket az okokat /anyagi, stb./ egyelőre megváltoztatni nem tuíjuk, viszont,-s ez pedagógiai feladat,- befolyásolhatjuk a növendékek szemléletét: neveljük őket a magyar táncművészet szeretetére és megbecsüléséről dr.Lippner Györgyné KISZ-vezető tanár: A szocialista tanár-diák viszonyról kívánt szólni. Említette, hogy a tanár-diák viszony társadalmanként változik. Régebben e viszony statikusabb volt, a tekintély elvén alapult, a tanár helyzetét megkönnyítették a nem humánus fegyelmező eszközök /verés, kormos, stb./. A mi pedagógiánknak nemcsak uj tartalmú nevelést és oktatást kell magával hoznia, hanem -megfelelően társadalmunk alapelvének, a demokratizmusnak- uj fajta tanár-diák viszonyt is. A pedagógus nem támaszkodhat a régi tekintélyelvre, emberként kell viselkednie, olyan emberként, akinek erényei és hibái vannak. Figyelembe kell vennie a diákok véleményét. A tanár-diák viszony nem két ember viszonyát jelenti, hanem két közösségét'a tantestületét és az osztályét. A tanár mint a nevelőtestület# képviselője áll ххвшккх a diák-közösség elé. Mondandóját igy összegezte: a szocializmusban a tanár-diák viszony minél többoldalú emberi viszony legyen, Györgyfalvay Katalin a néptánctagozat vezetője: Hozzászólásának elején a dialektikus szemlélet fontosságát hangsúlyozta. A tanári munkával kapcsolatban sok mindennek két oldala van, mégis előre kell jutni. Foglalkozott a művészi nevelés és az etika kapcsolatával. A kapitalista országokban a színházi életet az anyagiak kormányozzák, az előadóművész szempontjából ez azt jelenti: jó teljesítmény - magas gázsi, rossz teljesítmény - elbocsátás. Nálunk a művészt az elkötelezettség gondolata kell, hogy vezesse: a művészetet választotta, tartson ki mellette. Ezzel a kérdéssel még nem foglalkoztunk kellőképpen, több helyet kell biztosítanunk számára a nevelésben. A hozzászóló szerint a művészi elkötelezettségre való nevelés a világnézeti nevelés kérdése. A világnézeti nevelés nem első sorban tételek megtanítása, mert "a világnézet nem elvek ismeretének összessége, hanem magatartás". Fontos a mesterek, tanárok példaadó szerepe, az óra minden mozzanatában erre a művészi elkötelezettségre nevelünk. Foglalkozott a nevelői tekintély és a demokratizmus kérdésével. A mester az órán kívül hallgassa meg a növendékek észrevételeit, vitatkozzon velük, s e vitákban vívja ki magának azt a tekintélyt, amelyre az óra fegyelmezett munkájához szüksége van. Fölvetette a tehetséges gyerekek problémáját. A tehetséges gyerekek nem a csendes^ jók, hanem azok, "akikkel általában valami baj van, mert különvéleményük van". Velük mi a teendő?-Exponálta a kérdést.
