Állami Balett Intézet ülései, 1952-1953 (HU MTEL VIII.1.a 1.)

1953. június Igazgatói beszéd, Évzáró tanulmányi értekezlet

A legutóbbi tanulmányi értekezleten elhangzottak puszta szavak maradtak, ^em véletlen az, hogy néhány héttel a tanulmányi értekezlet után a Párt hivő szavára május elsején a szaktaa árok közül alig vonult ki valaki és akik kisonultk, gyász- bab örült, mártír arcoal lépkedtek a sorokban bor- zankodva afölött, hogy ők lám kivonultak, mig a többiek otthon maradtak. Csodálkoznak a kartársak azon, hogy növendékeinknél cinizmust tapasztalnak akkor, amikor olyan ügyben, amit mi szentnek és fontosnak mondunk előttük sokrabecstllt szaktanáraik részéről nem törődömséget vagy ciniz* must tapasztdnak? Azt ne higyj ék a kartársak, hogy növendékeink nem figyelik meg ilyenkor kik jönnek el és akik eljönnek hogyan viselkednek!! Csodálkoznak a kartársak azon, ha növendékeinkben ilyenkor kételyek támadnak és morális bizalmuk msj megrendül? Mindegy, hogy miben rendül meg a bizalmuk, a Pártban, vagy a tanáraikban, az eredmény ugyanaz: tanáraiknat a Párt állította oda ahol vannak! és ezek a tanárok semmibe veszik a Párt szavát! Szivemben keserűséggel loholtam végig növendékeim oldalán a május elsejei felvonulást. Egyetlen mosolygó arc, egyetlen segítő kéz nem támogatott a szaktanári kar részéről.

Ez egy kiragoadott eset, amihez hasonló az év folyamán és éppen az utolsó negyedévben több játszódott le. Fölösleges lenne itt minden egyes esetre külön kitérni, hogy világossá véljék: a kartársak magatartása sok esetben- 2 -