Állami Balett Intézet igazgatótanácsi ülései, 1956-1957 (HU MTEL VIII.1.a 1.)

1957. április 11.

3

Rameau mondta neki Gyuri, amit a szerdai tárgyaláson megismételt, ahol mindössze pnnyit^kérdeztek tőelm, hogy mit akarok és hogy jelent-e ez difereneiát. Ugyanakkor Lőrinc Beszélt az egész tárgyaláson nagyon hossza: Egyáltalán nem vagyok kapcsolatban a tánc szakmával csak Bogdármyal, holott Bogdánynál 1 mondatot sem dolgoztán, mindent csak itt. Erre ott is felüvöltöttem volna. Most is komolyabb dolgok folynak, sok javaslatom volna az Intézettel kapcsolatban és a háttérben sok susi-pusi folyik# pedig a költségvetés tárgyalás komoly dolog, fontosabb, mént más. Túl van méretezve az Intézet. Amikor az Intézet létesült, már akkor vállaltam a jegyzet megirását és a tananyag kidolgozását egyedül, amikor senki sem vállalta. /Bocsánatot kér, ha hangosabban beszél/. Amikor Lőrinc nem képviselte p tárgyaláson az igazságot és kijelentette, hogy nem tartozom a szakmához, ugyanakkor bemegyek a munkaközösségre és azt látom, hogy Olga ott szorongatja a kezébe az én anyagom. Nézetem szerint ezt nem lehet csinálni egy tanárral, de egy gyerekkel szemben sem. Előző nap én fölkészülök az órára, mert előfordul még magyarban is, hogy 1-2 szót nem ismerek, de felkészülve jövök a munkára és nem hozom zavarba az én kollégámat, aki nem^érti a francia nyelvet, nem pedig ez az óberkedés. A bal, jobb szó milliószor fordul elő a szövegben, amelyikben eredetileg is vannak homályos helyek és most jön a szövegből való rekonstruálás megfejtés, amit sohasem becsültem le, hiszen Írtam is róla a Táncművészet cimü lapban egy cikkét. Szalaynál is azt kifogásoltam, hogy miért az angol fordítást használja és nem az eredetit, hasonló természetű munkájánál. Arbeau, Caruso, és Rameau könyveket én kutattam föl és hoztam be Magyarországra /Kodály is kérette y az Arbeau fordításomat/^ez akkor is tény marad, ha én már nem leszek.

A Caruso könyv 1938-áta volt Magyaroroszágon, amit az Olga iránti tapintatból nem mondott meg 1 proli lány, akit illemre senki sem tanított. A Széchenyi könyvtárnak 1938-Uan 8o pengőért adta el Márkus Emilia Nizsinszky tulajdonát képező Caruso könyvet. Olgának épp úgy rendelkezésére állott ez a könyv. Hogy a Rameau könyv mit ér, azt iAnondta Kiss Ilona, nem akarom ismételni. Ezeknek a könyveknek, amelyeket én hozok meg less a maguk sorsa. "Habent sua fata libelli”, de senki se próféta saját hazájában. Hogy a fenti tények a valóságnak megfelelnek, komoly jogi bizonyítékaim vannak magasabb fórumok előtt. Minden esetre a munkaközösség lo évre el van látva anyaggal. A magam részéről megjegyzem, hogy élvezem, hogy hogy csináljaAez a 2 ember az ösztön és a gondolat." kmünkajaí^

De kötelesek vagyunk egymás hibáit kijavítani. Olga olvassa a jegyzetem franciául és egymás után hallom a rossz kiejtéseket: reverencé, Don Juan, adagió stb. Én a saját munkámat egy szakemberrel át fogom nézetni, mert az ország számára publikálni akarom. Mégegyszer panaszt emel arra, hogy Olga következetesen lekezeli és lebecsüli, er*e feljogosítja a származása," hivatkozott Bergen- Berser-re,

Lőrinc: "Csak néhány mellék mondatban összefoglalva kifejti véleményig hogy Rózsi de factó valóban megtámadta /mint ő is mondja/ ingerült hangon Szentpál 0-t és nem kétséges, hogy még most is támadja."

Vályi: Elmondja, hogy rosszul mondták, mert ő nem azt mondta, hogy "ki akarsz furni, hanem, hogy ki akarsz túrni", mert Olga azt mondta: "nem erőszak neked idejárni" s én azt mondtam "hogy Magyar- országról is ki akarsz túrni, mert Olga azt^mondta nekem: Annyi nyelvet tudsz, miért nem mész el Magyarországról". /Lőrinc leinti Vályit, hogy ne utánozza rosszul Szentpál Olga hangját/. Ezt nem