Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994
1. szám - Figyelő
28 matematika között, A biológiaínak nevezett témakör dominanciája azzal magyarázható, hogy Latin-Amerikában súlyos problémát jelent az emberek egészségi helyzete, a táplálkozás és általában az emberi erőforrás. A legutóbbi években előtérbe került a környezet megóvása és a természeti erőforrások racionális hasznosítása is. Mind az egy millió lakosra jutó kutatószemélyzet, mind a kutatóhelyek telephelye szempontjából elkülöníthető a térség 10 fejlettebb országa (Brazília, Argentína, Kuba, Costa Rica és Uruguay, illetve Mexikó, Chile, Venezuela, Kolumbia és Peru). A kutatóhelyek jelentős hányada egyetemi keretekben működik Argentínában, Mexikóban, Venezuelában, Costa Ricában és Uruguayban, a kormányok ellenőrzésén kívül álló szektorban Brazíliában, Peruban és Kubában. Feltűnően kevés a kapcsolat a kutatás és az ipar között, az összes kutatóhely nem egészen 10 %-a foglalkozik ipari témákkal, illetve részesül ipari finanszírozásban. A latin-amerikai államok össztermékük 0,3 — 0,7 %-ál fordítják K+F-re, ami 1990-ben mintegy 5,32 milliárd dollárnak felelt meg. A tíz vezető ország közül nyolcban a K+F ráfordítások több mint 75 %-a közpénzekből származott, csupán Kolumbiában és Uruguayban haladta meg a 30 %-ot a magánszektor hozzájárulása. Az adatokból egyértelműen kitűnik, a latin-amerikai tudomány fejlődését több tényező korlátozza: nincsen elegendő szakember, nem elegendő a tudományos ráfordítások mennyisége (és az egész kontinenst sújtó recesszió miatt a fajlagos adatok is rosszabbodást mutatnak), a kutatók meglehetősen elszigeteltek, még a regionális együttműködés is sok kívánnivalót hagy maga után. A kutatói létszám probléma gyökere az oktatási rendszer hiányosságaiban keresendő, kevés a tudományos továbbképzési ösztöndíj, a kutatók nem kapnak megfelelő anyagi elismerést, ezért sokan elhagyják az országot vagy a pályát. Bár a térség országaiban többnyire ingyenes az oktatás, a magas megélhetési költségek miatt a lakosság csaknem négyötöde automatikusan kizárja magát a felsőoktatásból. A latin-amerikai tudomány mennyiségi és minőségi fejlődéséhez a térség országaiban közös politikai célkitűzésként kell elfogadni a következőket: — a tudományt integrálni kell a latin-amerikai kultúrába, hogy kikerüljön jelenlegi marginális helyzetéből; — létre kell hozni a latin-amerikai kutatók nemzetközi közösségét, oly módon, hogy annak személy szerint vagy tematikai hálózatokon keresztül részét képezzék a külföldre került tudósok is; — működő tudományos információhálózat kiépítésével feltétlenül csökkenteni kell a kutatók elszigeteltségét; — a tudománynak helyet és szerepet kell biztosítani a régió gazdasági problémáinak megoldásában. = Science International /Paris/, 1993.52-53.no. 28-32.p.
