Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994

1. szám - Figyelő

26 csekély lelkesedéssel fogadják őket, ezért is tartották szükségesnek hangsúlyozni, elkötelezettjei a hosszú távú kutatásnak. Azt sem rejtették azonban véka alá, hogy a kutatási témák kiválasztásánál a jövőben döntő szerepet játszanak a potenciális „fogyasztó" szempontjai. Maga Cadogan, aki 13 évig irányította a BP-nél az ország eddig legnagyobb egyetemi-ipari kutatási programját, arról híres, látványos költség-haszon elemzésekkel tudja igazolni a kutatómunka kézzel fogható hasznát a cég számára, így teremtve meg a szükséges pénzügyi támogatást. Természetesen a kormány egész kutatásfinanszírozási tevékenységét nem lehet ilyen „kisüzemi" módszerekkel kezelni. Sietett megnyugtatni a tudósokat, tiszteletben tartja szabad és távlatos problémamegoldási szemléletüket, miközben reméli, az eddiginél többet tesznek majd az ipar érdekében. Kijelentette, nem szándékozik beleszólni abba, hogy a kutatási tanácsok mire költik költségvetési kereteiket, de legjobb belátása szerint tesz majd javaslatot Waldegrave-nek az országos tudományos költségvetés felosztási elveire vonatkozóan. Bown, W.: Science supremo offers „free thinking". = New Scientist /London/,1993.nov.27. 5.p. Dickson,D.: Britain puts industrialists into the driving seats of science policy. = Nature /London/, 1993. nov.25. 289.p. B.J. A japán tudományváros: Tsukuba 1963-ban született döntés Japánban arról, hogy Tokiótól 70 kilométerre, egy addig főként mezőgazdasági jellegű területen létrehozzák a Stanford egyetem és a Szilícium Völgy vagy a szerényebbek szerint az Akademgorodok hasonmását. A terv megvalósítását japán viszonyokhoz képest igen nagyvonalú infrastruktúra kiépítésével kezdték: 1980-ra a campust műtavak, magas fák tarkították, az intézeteket széles utak hálózata kötötte össze. Persze az elsődleges szempont nem a kutatók kellemes közérzetének biztosítása, hanem a minél nagyobb teljesítményt szavatoló környezet megteremtése volt. Korábban ugyanis a Tokió különböző városrészeiben elhelyezkedő intézetek között a kutatók naponta több órát utazgattak, ami a szakterületek közötti együttműködést igen megnehezítette. Tsukubában a kooperációnak igazán nincs akadálya: az intézetek egymástól gyalog vagy kerékpáron néhány percnyire vannak. A laborok, a műszerek világszínvonalúak, a 11 ООО tudós és technikus ebből a szempontból nem találhat okot panaszra. Kevésbé elégedettek a kutatók a munkaidőn kívüli lehetőségekkel, Tsukubából nem sikerült modern, élénk várost teremteni, ma is felfedezhetők az eredeti kis falvak nyomai. A kutatóknak (és feleségeiknek) hiányzik Tokió kulturális élete, árukínálata, így aztán nem ritka, hogy a családok különválnak: a feleség és a gyerekek Tokióban élnek, a férj Tsukubában egy „garzonházban" tölti a hétköz-