Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994
3. szám - Szemle
196 Az. európai nők tudományos pályafutásának nehézségeivel a közelmúltban nemzetközi konferencia, szociológiai felmérések és számos kiadvány foglalkozott. Egy kanadai fizikus professzor például 1989-ben a világ 1000 fizikai tanszékéhez küldött levelet, mondanák meg, hány nőt tartanak számon a tanszék oktatói-kutatói, illetve a posztgraduális hallgatók között. 2 A visszaérkezett 400 válasz meglepte Jim Mcgaw-t: a legtöbb fizikusnőt Magyarországról, Portugáliából és a Fülöp-szigetekről jelentették (30-47% a tanszéken, 27-60% a PhD hallgatók között), míg olyan fejlett államok, ahol neves és nagylétszámú fizikai tanszékek, valamint erőteljes feminista mozgalom van (pl. Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada) kevesebb mint 5 %-ot, illetve a hallgatóknál alig több mint 10 %-ot jeleztek. Társadalomszociológusok véleménye szerint ez nem arról tanúskodik, hogy pl. Portugáliában jobban megbecsülik a női intellektust, mint Angliában, hanem ellenkezőleg: olyan alacsony a presztízse az egyetemi kutatásnak, hogy a férfiak nem is szívesen vállalnak ott munkát. Németországban* a nők tudományos pályafutásával kapcsolatos közhangulatra utal a máig népszerű jelszó: Kinder, Küche, Kirche. А/. óvodák hiánya, az üzletek rövid nyitvatartási ideje, a csak délelőtti elfoglaltságot nyújtó iskolai oktatás mind megnehezíti a kél keresős családok életét. A társadalom azt várja az anyáktól, hogy minél több időt töltsenek gyerekeikkel, a férfiak által uralt egyetemi szektor pedig nem veszi jónéven, ha a kutatónők nem lelkesednek a sokszor 12 órás napi munkaidőért, a gyakori hétvégi elfoglaltságért. A fiatal nők kemény dilemma előtt állnak: ha a tudományos pályán meg akarnak maradni, nem célszerű gyermeket vállalniuk. A 90-es évek elejétől mutatkozik némi változás, mind az MPG, mind a DFG akciót indított a nők nagyobb szerepvállalása érdekében, szociális intézkedéseket hoztak egyrészt a gycrckgondozás megoldására, másrészt a rugalmas és részidős foglalkoztatás bevezetésére a tudományos területen is. Olaszország 1 1 igazán nem nevezhető a feminizmus bástyájának, mégis sikerült a nőknek betörni a hagyományosan férfiszakmának számító fizika területére: 572 olasz fizikus professzor közül 23 % a nő. Érdekes módon ennek a magyarázata is a hagyományokban található meg. Olaszországban már a reneszánsz korában „beengedték" a nőket az egyetemre. Az 1700-as évek közepén egyetemi tanszéket kapott a bolognai egyetemen egy 12 gyerekes családanya. Az idők során a női fizikus olyannyira általános lett, hogy valóságos szerepmodellt képezett. Egy másik 2. Barinaga, M.: Surprises across the cultural divide. = Science /Washington/. 1994.mire. 11 . 1468 — 1472.p. 3. Atdtious,P.: The backbreaking work of scientist-homemakers. = Science /Washington/, 1994. márc.ll. 1475 — 1480.p. 4. Flam,F.: Warm climate for women on the Mediterranean. = Science /Washington/, 1994.márc. 1 1 1480 —1481.p.
