Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1993
1. szám - Figyelő
35 mintha fizetnek értük. Ez természetesen jól jön a munkáltatóknak, akik a helyzetet ki is használják. Ellentétben a tudósokkal, a társadalom hatalmas összegekkel jutalmazza a művészi alkotókészséget. A művészet lényege, hogy egyedülálló és kizárólagosan a művész sajátja. Minden műalkotás más és más, ezért piaci értéke magas. A tudományban a minőség alapja egészen más. Egy tudós munkája akkor eredményes, ha megismételhető és ellenőrizhető, másolható és adaptálható. A műalkotás másolása csalás; a tudományban a másolás és ismétlés követelmény. Ez a lényegi különbség csökkenti a tudományos munka és a tudós piaci értékét. Elméletben a tudósok nékülözhetőek. Nincs rájuk szükség miután a kreatív munkát elvégezték. Az a tudományos munka, mely csak az alkotója jelenlétében folytatható, nem is tudományos értékű. Ez a tény húzódik meg« tudós munkájának lebecsülése mögött. 1991-ben óriási vita folyt arról, vajon Faraday méltó-e arra, hogy arcképét az új húszfontos bankjegyre nyomják. Az ellentábor Shakespeare-re szavazott. Azzal érvelt, hogy Shakespeare életműve egyedülálló, míg Faraday aprópénzre váltotta tudását, mivel megosztotta titkát másokkal. Az elektromosságot ma természetesnek tekintjük, s az áramszolgáltató vállalatok profibb munkát végeznek, mint Faraday. Faraday műszaki ember volt. Ma az ipar a csúcstechnikában reménykedik, s az képzett munkaerőt kíván. Felmerül a kérdés, helyes-e, ha a fiatalokban bízunk, vagy ők is áldozatul esnek majd a gazdaságban uralkodó magatartásnak? A brit oktatás demoralizálódott. Irányítás és hivatástudat híján az egyetemek — alantas üzleti érdekből — pénzért adják szolgáltatásaikat, cserében viszont nem látják el dolgozóikat a szükséges berendezésekkel. Az egyetemeket ugyanolyan kulturális erők és politikák osztják meg, mint az üzleti életet, azaz ők is csak reménykednek a kreativitásban, de semmit sem tesznek érte. Márpedig az oktatás közszolgálat, nem szabadna üzleti elvek szerint irányítani. A racionális üzleti magatartás a vállalatot kívánja az élvonalba emelni, a racionális oktatáspolitika az országot. A kreativitás ösztönzésére értékes jutalmat, érezhető támogatást és társadalmi elismerést kellene biztosítani az eredmények nyilvánosságra hozatala mellett. Nemcsak a Nobel-díjas tudományt, hanem a köznapit is díjazni kell. Követésre érdemes a japán Toshiba példája, mely a brit kutatók ötleteit évente jutalmazza, talán elkelne egy kis hazai ösztönzés is. Thimbleby.H.: Does business have an attitude problem? = New Scientist /London/,1992.aug. 29. 49 — 50.p. N.É.
