Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1993

1. szám - Figyelő

33 Repedések az elefántcsonttornyon A Kaliforniai Egyetemre (UC) sanyarú idők járnak: 1991-ben a kormány befagyasztotta a fizetéseket, 40 %-kal emelte a hallgatók tandíját és 600 kutatót küldött előnyugdíjba. Az 1992-es év még rosszabb volt. Bár a kutatók megkapják fizetésüket, a megélhetés költségei növekedtek, a tandíjak újra emelkedtek 20 %kai, sokakat kényszerszabadságra küldtek. Az UC extrém esetnek is tekinthető, de mégis tükrözi mind az állami, mind a magánegyetemek helyzetét. A regresszió következtében az államok kormányai csökkentik a felsőoktatás támogatását. Tíz év óta először csökkent az egyetemek állami finanszírozása. A pénzügyi nyomáshoz jönnek még az egyetemek hitelességét érintő támadások. A Harvard Orvosi Egyetemének dékánja szerint a kutatóegyetemek „ritka" és „törékeny intézmények"; működésükhöz speciális körülmények kellenek. Ezek most veszélyben forognak, mert eltűnt a bizalom, mely közöttük, az ipar és a kormányhivatalok között 1945 óta megvolt. A problémákkal több washingtoni bizottság foglalkozik. Az Amerikai Oktatási Tanács (ACE) szerint a lanyhuló gazdaság negatívabban hatott az állami, mint a magánegyetemekre. Az államok többsége csökkentette a felsőoktatás támogatását. Az ACE felmérése szerint az állami főiskolák 47 %-ának, a magánegyetemek 14 %-ának stagnált vagy csökkent a költségvetése 1992-ben. Az állami intézetek 30 %-a, a függetlenek 20%-a tart attól, hogy 1993-ban csökkenteni kell az oktatószemélyzet létszámát, 69 %-kal illetve 55 %-kal kell fokozni a nyugdíjazás ütemét. Az állami egyetemek többsége növelni fogja a kezdő évfolyamon a hallgatók létszámát, befagyasztja az állandó oktatók számát, s nem költ az épületekre és felszerelésekre. A magániskolák több mint a fele emeli a tandíjat. Azonban a tandíjakkal sem lehet vég nélkül operálni, annyira nem lehet emelni, hogy a kutatási költségeket is fedezzék belőlük, s megvan annak a veszélye, hogy elveszítik a hallgatókat. A kutatás helyzetén ilyen módszerekkel nem lehet változtatni. A kutatás nem pénzkereső tevékenység. Bár a szövetségi kormány a költségek jelentős részét fedezi, az egyetemeknek más forrásokat is fel kell használniuk. Ráadásul az egyetemi kutatást közvetlenül veszélyeztetik az 1993. pénzügyi év költségvetéscsökkentései. Az egyetemek nehezen fogják elsimítani a kormánnyal fennálló nézeteltéréseiket. A kormány úgy kezeli őket, mint akik ringbe szállnak a szövetségi „koncért", s nem mint a NIH és az NSF közös célért dolgozó partnereit. Ezt az egyetemek részben maguknak köszönhetik: azzal, hogy beleegyeztek, országos kutatólétesítmények lesznek, alávetették magukat a szövetségi finanszírozási mechanizmussal járó központosításnak. Az egyetemek az anyagi támogatást üdvözlik, de a mellékhatásai ellen tiltakoznak.