Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1993
1. szám - Figyelő
30 tudományosság alapelveinek figyelembevételével hozott autonóm kutatási döntések hangsúlyozásával kell megtartani. A Tudományos Tanács ajánlásokat dolgoz ki a tudományos kapcsolatok nemzetközivé tételére és állást fog foglalni az EK kutatástámogatási kérdéseiben is. Az EK Maastricht utáni kutatáspolitikájáról vallott német nézetek kialakításának folyamatában az államszövetség — tartományok párbeszédnek nagyobb szerep jut, mint valaha. A tartományokat a szövetségi tanácson keresztül az EK 34 tanácskozó testületében képviselik a tudomány és a K+F területén, anélkül azonban, hogy tényleges befolyásuk lenne az EK kutatástámogatási tevékenységével kapcsolatos német politikára. Nem véletlen, hogy mindeddig egyetlen tartományi miniszter sem vett részt az EK kutatási minisztereinek tanácskozásán. A tartományok megkísérlik a Maastrichti Szerződés ratifikációs folyamatábanjavítani helyzetüket. A Szerződés az államszövetségnek illetékességet biztosít a kutatás támogatására, mellyel a szövetségi törvényhozás eddig nem élt. Egy másik rendelkezés lehetőséget ad arra, hogy a szövetségi állam és a tartományok a kutatás intézményeinek és szándékainak támogatásában együttműködjenek, amennyiben azoknak régión túlmutató jelentőségük van. Ezt a lehetőséget a kutatástámogatási keretszerződésen keresztül kívánják megvalósítani. Ha a kutatástámogatás az államon belül közös feladat, úgy a jövőben az EK kutatástámogatásával kapcsolatban sem lehet más elv érvényben. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a szövetségi minisztériumnak a szövetségi tanács bekapcsolásával meg kell egyeznie a tartományokkal arról a kérdésről, hogy melyik miniszter képviseli az országot a kutatási miniszterek tanácskozásain, ugyanis a Szerződés értelmében ezt a feladatot tartományi miniszterek is elláthatják a szövetségi tanács felhatalmazása alapján. A tagállamok felelősségének kérdésében alkalmazkodni kell ahhoz az állásponthoz, melyet a Rektori Konferencia 1992. febr. 13-i állásfoglalásában kifejtett és amely egybeesik a DFG nézeteivel. A Rektori Konferencia szerint a tagállamok alapvetően felelősek az alapkutatásért és az alkalmazásra irányuló egyetemi kutatásért, azaz a német kutatástámogatási rendszert meg kell őrizni az alapkutatás területén. Ennek szükségessége mellett több érv is szól: — Az alapkutatás döntő részben a felsőoktatás ügye. A felelősség az alapkutatásért annak a kezében kell hogy legyen, aki a felsőoktatási intézményekért felelős. A Maastrichti Szerződés szerint ezek a tagállamok, és nem az EK. Az EK-nak csak arra van lehetősége, hogy olyan támogatási intézkedéseket hozzon, amelyek lényegüket tekintve az oktatásügy európai dimenziójának fejlesztésére, az oktatók és hallgatók mobilitására, a nemzetközi együttműködésre, az információ- és tapasztalatcserére és a távoktatás fejlesztésére vonatkoznak. Az intézkedéseknek szigorúan tekintettel kell lenniük arra, hogy a képzési rendszer kialakításáért és tartalmi kérdéseiért a
