Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1993

1. szám - Figyelő

27 Kérdés: Mivel magyarázható, hogy a rendkívül kiterjedt tudományos és ipari kémkedés ellenérc a Szovjetunió nem tudta felvenni a versenyt a nyugati tudományos-műszaki haladással? Orlow: Ennek fő oka, véleményem szerint, magának a kémkedésnek a lényegében rejlik. Ha egy ország tudományos és műszaki fejlődésének jelentős részét a kémkedésre alapozza, törvényszerűen lemarad. Úgy tudom, a fontos nyugati kutatási eredmények - például az elektronikában — hat hónapon belül a Szovjetunióba kerültek. De igen nagy a különbség a között, hogy valamiről tudomásunk van, vagy valamit képesek vagyunk meg is valósítani. A Szovjetunióban nem volt tudományos infrastruktúra, nem volt termelési bázis a nyugati eredmények megvalósításához. Ezért nem tudták hasznosítani saját kiváló teoretikusaik tudását sem. Kérdés: Mi a véleménye az egykori szovjet tudomány mai helyzetéről? Orlow: Több okból is elkeserítő. A katasztrofális gazdasági viszonyok minden szervezett kutatást és tudományos tevékenységet lehetetlenné tesznek. A másik a sztálini korszak következménye: ha egy országban ennyi tudóst megölnek, börtönbe vetnek vagy egyszerűen csak elzárják tudományos munkájától, akkor igen természetes, hogy a tudományok színvonala drámaian csökken. A húszas években még sok tudós működölt, aki a forradalom előtt már nevet szerzett szakterületén. Landau még meglátogathatta Max Bornt Göttingenben, hallgathatta Heisenberg előadásait Lipcsében, kutathatott Niels Bohrral Koppenhágában vagy Rutherforddal Cambridge-ben. Ez annyit jelentett, hogy amikor az orosz tudomány egyre szorosabbra zárta a kapukat, a kutatók még mindig találkozhattak mesterekkel, akik valamikor benne voltak a tudományos élet vérkeringésében. Kérdés: Mit jelent a tudomány számára a központi tervgazdálkodás megszűnése? Orlow: Oroszország átmeneti időszakban él, a régi struktúrák már megszűntek, az újak még nem születtek meg. A szabad piac bűvöletében most megfosztják a tudományt az állami támogatástól. De Oroszországban nincsenek gazdag mecénások vagy vállalkozók, akik a kutatást finanszíroznák. Következésképpen a tudomány helyzete romlik. Sem Gorbacsov, sem a Nyugat nem láthatta előre, micsoda nehézségeket teremt a peresztrojka. A várakozással ellentétben nem következtek be lépésről lépésre kiszámítható pozitív változások. A régi struktúrákat hirtelen szétverték, a régi kapcsolatok megszűntek, a tudomány alapjaiban rendült meg. A világtudománynak az az elsőrendű érdeke, hogy segítséget nyújtson az orosz tudósoknak. Az volna a legfontosabb, hogy Oroszországban sikerüljön megteremteni azokat a körülményeket, amelyek között a tudósok hazájukban maradhatnak és ott végezhetik munkájukat.