Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1993

1. szám - Figyelő

22 Rektori Kohferencia és egyetemi csereszervezetek vendégeként. Elsősorban a tudományos önigazgatás és a föderatív állami tudománypolitika Németországban jól bevált formái iránt érdeklődtek. Az anyagi segítség kérdése másodlagos volt. Milan Jelinek professzor, a brünni rektori klub elnöke számára pl. a nyugati államok kutatási struktúrájának a megismerése fontos, ha fel akarja számolni a nómenklatúra és a centralizmus örökségét a cseh és a szlovák egyetemeken, és azt a feszültséget, amely közöttük, akik mindeddig túlnyomóan az oktatást szolgálták, és a kutatás monopóliumát birtokló Tudományos Akadémia között fennáll. Németország csak egy a több minta közül. Egyes tudósok a francia centralista rendszert ismerik el; Svájc arra lehet példa, hogyan lehet különféle nyelveket és kultúrákat közös tető alá hozni, a FÁK köztársaságai számára pedig mindenekelőtt Tajvan és Dél-Korea a figyelmet érdemlő példák. Németország már régebben megpróbálta a dialógust megszervezni. Jóval azelőtt, hogy Riesenhuber szövetségi kutatásügyi miniszter 1991 szeptemberében baltikumi, bulgáriai, lengyelországi, romániai, magyarországi, a Cseh és Szlovák Köztársaságból érkező, valamint az akkor még létező Szovjetuniót képviselő kollégáival Bonnban megvitatta a kutatás- és technológiapolitika szervezési kérdéseit, az egyes intézmények — egyetemek, kutatóintézetek, alapítványok — képviselői már megerősítették közvetlen kapcsolataikat. 1992 elején a keleti országok kormányainak képzéssel és tudománnyal foglalkozó képviselői — a FÁK kivételével - Brüsszelben találkoztak az EK Bizottsággal. Javaslatokat fogalmaztak meg arra vonatkozóan, hogyan kell a mobilitást támogatni, konferenciákat, szemináriumokat, tudományos műhelyeket szervezni, valamint közös projekteket felépíteni. Az EK 1992-ben 50 millió ecu-t bocsátott e célra rendelkezésre; 10 milliót lengyel, cseh és szlovák tudósok részvételére a harmadik EK kutatási keretprogram tervezett kutatásaiban, 40 milliót tudományos-technikai projektekre, tudóscscrére, és hasonló, a fenti programon kívüli intézkedésekre. Február végén Közép- és Kelet-Európa kilenc országából 30 vezető tudós volt a NATO Science Committee vendége Brüsszelben. Itt is új segélyprogramokat jelentettek be: nyugati tudósok által tartott intenzív kurzusok az egyetemeken, NATO szakemberek látogatása közép- és kelet-európai laboratóriumokban, kölcsönös tudóscsere. Nyugat-európai kutatási és támogatási szervezetek képviselői pedig H.A. Zacharnak az MPG elnökének felhívására segélyt szavaztak meg KeletEurópa számára. Ebben az időben öltött konkrét formát a Nyugat által finanszírozott Nemzetközi Tudományos és Technológiai Központ, amely a régebben atomfegyver kutatással foglalkozó szovjet tudósoknak új munkalehetőséget fog nyújtani. Ehhez járul a német felsőoktatási intézmények tevékenysége: partnerkapcsolat a Münsteri és Rigai Egyetem továbbá a berlini és moszkvai Műszaki Egyetem között, és a Trierben „Egyetemek az új demokráciákban" néven létesített alapítvány. Az európai tudományos akadémiák és a brit Royal Society is felvállalták ezt a feladatot.